Evangélikusok

Mintegy százötven egykori, ma már ősz hajú tanítvány sietett a kemenesmagasi iskolába. Az intézmény igazgatója, Sebestyén Zoltán és az evangélikus lelkész, Kovács Imre kedves, meleg hangú meghívót küldött a régi tanítványoknak és volt tanítójuknak, a ma Szombathelyen élő Boross Kálmán rubintdiplomás kántortanítónak, aki 17 évig szolgált a kemenesaljai faluban.

A különleges osztálytalálkozóra érkezett tanító 95 éves, hűséges segítőtársa, Joli néni pedig 90 esztendős. Mindketten korukat meghazudtoló testi-lelki frissesség birtokosai. A tanítványok közül mintegy 110-120 fő érkezett erre az alkalomra, hogy közösen adjanak hálát az együtt töltött évekért, a „gyümölcsérésért”.

„Ilyen esemény száz, illetve kétszáz évben egy alkalommal fordul elő” – ezekkel a szavakkal kezdte az ünnepi hálaadó istentiszteletet Kovács Imre lelkész, megemlítve még azt is, hogy „a kántortanító lelki munkát végzett, melynek hatása, eredménye nem olyan, mint például egy iparos munkájáé, tehát nem azonnal mérhető le, hanem csak évtizedek múlva lesz látható”. Akárcsak 1934 és 1951 között, ma is biztatta az egybegyűlteket az ének: „Járj Isten útján hű munkában” (EÉ 331. ének).

Istentisztelet után a régi tanítványok, a gyülekezet tagjai, az iskola dolgozói és a falu képviselői átvonultak az iskola tornatermébe. Sebestyén Zoltán iskolaigazgató, presbiter a rég elmúlt esztendőket korabeli dokumentumok segítségével hozta közelebb a résztvevőkhöz, méltatva a nehéz években végzett áldozatos tanítói-nevelői munkát. A meleg, őszinte szavak és a sok kedves ajándék átadása mellett a legszívmelengetőbb talán az a gesztus volt, amikor az egykori tanítványok egy olyan emlékkönyvet adtak át idős kántortanítójuknak, amibe remegő kézzel írták be nevüket.

Az iskola mai tanulói színvonalas műsorral kedveskedtek mindenkinek: szerepelt az énekkar Makkosné Mihály Enikő vezetésével, a diák-felnőtt citerazenekar, valamint gitárral kísért ének is felcsendülhetett, Csupor Andrea tanárnő és tanítványa, Sebestyén Barbara jóvoltából. A köszöntésből az „öregdiákok” is kivették a részüket – Kiss Lajosné, Bőröndy Jenő és Nagy Imre verseket olvasott fel. Boross Kálmán kántortanító a régi időkre így emlékezett vissza: „Amikor most a templomba mentünk, ugyanaz az érzés volt bennem, mint amikor először léptem be a kemenesmagasi templom ajtaján. Akkor is körülnéztem, és a mosolygós arcok arra ösztönöztek, hogy jól végezzem a munkámat. Ez a gyermeki mosoly később szeretetté alakulhatott át. Szeretetet élhettem át egykor is, ma is. Köszönöm, hogy eljöhettünk és eljöttetek, hogy – hálatelt szívvel – együtt ünnepelhessünk.”

Adja Isten, hogy Boross Kálmánt öt év múlva, századik születésnapja alkalmából is köszönthessék tanítványai.

Kiss Judit