Élő víz

Éjszaka vagy sötétség – a kettő nem ugyanaz. Az éjszaka természeti jelenség: a Nap lemegy, és jön a félhomály, majd a fizikai sötétség. Ez szükséges azért is, hogy pihenjünk, erőt gyűjtsünk másnapra.

Más a „sötétség”. Ez szellemi dolog. Nem természetes, hanem szörnyű, romboló, pusztító valami. Vegyünk pár példát: erkölcsi – kulturális – hitbeli sötétség. Az erkölcsi sötétséggel állandóan találkozunk: önzés, erőszak, gyűlölet. Bűnös szenvedélyek, testi vágyak, melyek családokat tesznek tönkre. Drog, alkohol. Mások megkárosítása, becsapása. De, ahogy ma mondják, ez „túl van tárgyalva”.

Kulturális sötétség. Erről is sokat írunk és beszélünk. Vannak lélekromboló filmek és regények. Van olyan zene, amely felkorbácsol, nyugtalanná tesz.

Hitbeli sötétség. Ez ma nagyon is jellemző. Minden más vallás, keleti filozófia, okkultizmus, asztrológia inkább kell, mint a kereszténység, az evangélium. Babonák terjednek. De mindennél fontosabb, hogy Jézus úgy jött el erre a földre, mint Világosság és Naptámadat a magasságból. Jézus a sötétséget tényleg sötétségnek nevezi. Ez ma nagyon hiányzik! Ki kell mondani, hogy a bűn az bűn!

Naponta találkozunk a sötétséggel. Hírek jönnek terrorcselekményekről, gyilkosságokról. Bali szigetén egy perc alatt kétszázan haltak meg egy robbantás miatt. Nem tagadjuk, hogy a technika, a tudomány fejlődik. A számítógépek, űrhajók korában élünk. Pár óra alatt ezer kilométereket teszünk meg repülőgépen. Csodálatos eredmények vannak az orvosi gyógyításban is. Kényelem, luxus légkondicionált lakásokban… De sajnos, újra meg újra beleütközünk a sötétségbe. Gyűlölködés a családban és a népek között… Felismertük-e már a sötétség hatalmát? Nagy kérdés. De a fő kérdés, hogy a magunk szívében, gondolataiban, indulataiban, panaszkodásában, dicsekvésében, vádaskodásában felismertük-e a sötétséget? Felismertük-e a sötétséget abban, ahogy Istenről gondolkodunk? Jézus sötétségnek nevezi a bűnt. A benső sötétség a szívben fészkel. Nem azonos a műveletlenséggel. Sajnos a műveltség, a tudás nem zárja ki a sötét indulatokat.

Jézus gyógyító orvosként testi bajokat is megszüntetett. De a testi gyógyulás nem minden. Ismeretes a tíz bélpoklos esete. Jézus tíz bélpoklost gyógyított meg testileg, de ebből kilenc a felgyógyult testtel is lelki-szellemi sötétségben maradt. Hálátlanul mentek tovább. Ha nem köszönünk meg valamit, szívünk ettől megkeményedik, és ez nem csak „jó modor” kérdése. A hálátlan ember mindent, amit kap, természetesnek tart – „ez jár nekem” – vagy ahogy a reklámban látjuk naponta: „mert megérdemlem”. – Ez is sötétség!

Órákig tudnánk sorolni a példákat családtagjaink, barátaink hálátlanságáról. Ez a kis írás azonban személyesen nekünk szóló diagnózist akar közölni, és felkínálni a gyógyulást, a gyógyító orvost. A Jn 8,12-ben Jézus ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága.”

A sötétség fogságából az az egyetlen lehetőség a szabadulásra, ha Jézust követem. Ha az ige naponkénti útmutató számomra, ha nem szégyellek a kísértésekre „nemet” mondani, ha a családban, munkahelyen vállalom, hogy felcseréltem a sötétség utálatosságát az élet világosságával, ha nem szégyellem az életemmel is megmutatni, hogy Jézust követem.