Keresztutak

Balról jobbra: Harmati Béla, Lazarovits Ernő, Schweitzer József, Szabó Lajos és Szécsi József

"Az igazak emlékezetéből fakadjon áldás." Ezzel a mondattal zárta Schweitzer József főrabbi, professzor azt az előadását, amely november 26-án a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen hangzott el az intézmény, valamint a Keresztény–Zsidó Társaság által közösen szervezett szimpózium keretében.

Miután dr. Szabó Lajos, a Teológia rektora üdvözölte az egybegyűlteket, kedves, személyes gesztusnak lehettünk tanúi: ő és D. dr. Harmati Béla püspök köszöntötte Schweitzer Józsefet abból az alkalomból, hogy a közelmúltban, október 13-án ünnepelte 80. születésnapját. A főrabbi meghatottan fogadta a jókívánságokat, az ajándékot és az ároni áldást. Majd – az igazaknak emléket állítva – arról beszélt, hogy az üldöztetés éveiben, a legnagyobb elhagyatottság, elesettség idején Isten mindig küldött segítőkész embereket. Ez volt az ő szeretetének üzenete. Kötelességének tartja, hogy mindazt, amit maga is megélt, továbbadja a mai fiataloknak, hogy jobban megértsék, mi történt. Úgy véli, kötelessége beszélni a holokausztról és az olyan emberekről, mint amilyen Wallenberg is volt. A sors kegyetlen iróniája, hogy annak az embernek, aki sokak életét megmentette, végül meg kellett halnia.

A következő két előadó is a fenti idézet szellemében szólt a hallgatósághoz. Lazarovits Ernő, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) külügyi vezetője a svédországi Linköping-ben – Raoul Gustaf Wallenberg születésének 90. évfordulóján, 2002. augusztus 4-én – felavatott Wallenberg-emlékműről beszélt. Megemlítette, hogy bár sok szó esik Wallenbergről és tevékenységéről, mégsem lehet elégszer megköszönni azt, amit ő és mindazok tettek, akik mentették a zsidó embereket.

Harmati püspök is a svéd diplomatának állított emléket „Az evangélikus Wallenberg” című előadásában. A svédországi linköpingi és a magyar Déli Egyházkerület testvéregyházi kapcsolatban áll egymással – ennek jegyében szerettek volna emlékművet emelni Wallenbergnek. Ez év augusztus 4-e óta áll a Wallenberg-emlékmű a róla elnevezett téren – magyar, svéd, valamint angol nyelvű felirattal. Az előadás röviden ismertette a svéd diplomata életrajzát. Megtudhattuk, hogy Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre, és 1945. január 17-én vitték el az oroszok. Ez alatt a rövid idő alatt – noteszének tanúsága szerint – kapcsolatban állt Wolf Lajos lelkésszel (a későbbi Ordass Lajos püspökkel) is.

Az előadások sorában egyfajta kivételt képezett Szita Szabolcs történész, egyetemi tanár, aki „Az aranyvonat –a zsidóság kirablásának mába nyúló szálai és következményei” címmel egy új szemszögből láttatta a zsidóság deportálását. Arról beszélt, hogy hazánk – egy mindig is befogadó ország – hogyan taszította és rabolta ki emberek százezreit. Hiszen amikor a zsidó embereket bevagonírozták, anyagi javaiktól is megfosztották őket, majd mindent megtettek annak érdekében, hogy később ne lehessen rájönni arra, ki volt a tulajdonos.

Ma is aktuális kérdés, mi lett ezzel a pénzzel, és az értékekkel. Szécsi József, a Keresztény–Zsidó Társaság főtitkára zárta az alkalmat, megemlítve, hogy a felújított Páva utcai zsinagógában Holokausztdokumentációs Köz- pont kap helyet – a tervek szerint 2004 áprilisától kezdődően. Utoljára, de nem utolsósorban pedig hangot adott azon reményének, hogy a jövőben is rendeznek hasonlóan színvonalas és érdekes előadásokat, továbbra is biztosítva ezzel a zsidó és az evangélikus felekezet közti kapcsolatot, párbeszédet.

Gazdag Zsuzsanna