A hét témája
A férfimisszió új kihívása
Az erőszak leküzdése a családban és a társadalomban
A férfiak a legtöbb esetben végrehajtói a fizikai erőszaknak. A fegyveres – másként: katonai – erőszaknak viszont egyben elszenvedői is. Az erőszaknak ezenkívül persze még számtalan formája van. Mint például gazdasági kizsákmányolás, nemi erőszak avagy éppen vallási, lelki, pszichológiai terror... Az Európai Keresztyén Férfiak Fóruma csatlakozva az Egyházak Világtanácsa 2001. évi felhívásához, amely ezt az évtizedet az erőszak leküzdésének kívánja szentelni, háromévenként sorra kerülő konferenciáját ennek jegyében tartotta meg november közepén Prágában.
A konferencia során több érdekes előadást hallhattunk. Elsőként említem David Ostendor chicagói lelkészt, aki egy közel száz gyülekezetet összefogó, úgynevezett „új közösség centrum” igazgatója. Előadásában a faji és vallási/felekezeti különbségek miatti erőszak különböző eseteiről számolt be, illetőleg arról, hogy miként sikerült ezt az utóbbi években visszaszorítani az USA közép-nyugati államaiban. (Ez korántsem volt könnyű, mivel még ma is több száz faji megkülönböztetést hirdető – és esetenként az erőszaktól sem visszariadó – szervezet létezik.)
Örömteli hírek érkeznek több nyugat-európai evangélikus egyházból. Növekszik az egyházba belépők száma, a férfiak pedig egyre nagyobb arányban keresik a nekik jobban megfelelő, mindig valamilyen határozott célt kitűző férfimissziós csoportokat. A súlyos kérdésekre adott őszinte válaszok abban is segítenek, hogy a férfiak valódi segítségnek tekintsék az egyház ez irányú szolgálatát.
A vita során nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a romákkal kapcsolatos nézetek mennyire különbözőek voltak a nyugat-európai, illetve a közép-európai küldöttek között.
Dr. Halama prágai közgazdászprofesszor a szegény országok gazdag országok által való kizsákmányolásáról beszélt, amely ma sem szűnt meg. A kereskedelmi erőszak és a tisztes üzletember képe sokak szemében még mindig összeegyeztethető, pedig a kettő éles ellentmondásban van.
Dr. John Swinton, az aberdeeni egyetem tanára a fiatal skót férfiak magas öngyilkossági arányáról beszélt „Félelem, kétségbeesés, önpusztítás” címmel. Előadásában nemegyszer szót ejtett olyan esetekről, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a magyarországi helyzetre.
A hannoveri rendőrség különleges munkáját ismertette Klaus Eggerding, a férfimisszió tartományi vezetője. Ennek lényege, hogy a rendőrség preventíven lép fel a fenyegetett nők, anyák és gyermekek érdekében. Nem várja meg, amíg jóvátehetetlen tragédia történik, hanem a bizonyított brutalitás esetén kitiltják a férfit a lakásból, esetenként még a környékről is. (Még akkor is, ha a nő visszavonja a feljelentést. Ez több hónapos is lehet, és magában foglalhatja a telefonos zaklatás tilalmát is.)
A férfiak neveltetésüknél fogva megszokták, hogy érvényesítsék az akaratukat, és nagyon nehezen értik meg, hogy bűnt követtek el. Mivel így a kibékülés folyamata sem indulhat meg, egyre könnyebben kerül sor tettlegességre. A férfiak sok esetben a nőt okolják, mondván, hogy ő provokálta ki magatartásával az eseményeket. (Az erőszakosságra ez természetesen akkor sem mentség, ha gyakorta valóban igaz. – A szerk.)
A férfiak helyzete jelentős változáson ment át az utóbbi egy-két évtizedben. Nagyon sok hagyományosan férfiasnak mondott munkahely szűnt meg a gyáriparban, a bányászatban vagy a mezőgazdaságban. Sok férfi nem találja meg a helyét a nagy empátiát igénylő ügyfélszolgálati vagy az időközben hatalmiból szolgáltatóvá lett hivatali munkakörökben. Mindez pedig súlyos stresszt okoz, amely alkalmasint erőszakba torkollik.
Az Egyházak Világtanácsa azért határozta el, hogy a maga eszközeivel szintén megpróbál véget vetni az agresszió terjedésének, mivel az ellentétes a keresztény tanítással.
Az elhangzottak mind klasszikus férfimissziós témák, amelyek Magyarországon is rendkívül égetőek. A felmérések szerint a magyar férfi lakosság konfliktusmegoldó képessége rendkívül rossz. Munkahelyi, családi vagy egyéb probléma esetén sokan csak két megoldást ismernek: az alkoholt és az öngyilkosságot. Sajnos még az egyházzal kapcsolatot tartó férfiak sem állnak sokkal jobban ezen a téren. Múlhatatlanul szükséges lenne a férfimisszió erősítése, területi csoportok létrehozására, alkalmak szervezésére, ahol a férfiak speciális problémái előtérbe kerülhetnének. Meg kell találni a sokak érdeklődésére számot tartó témákat – és a megfelelő hangot –, hogy a férfiak újra nagyobb létszámban legyenek jelen az egyházban.
Koháry Ferenc