Egyházunk egy-két hete

Szombat reggel kevéssel tíz óra előtt sok izgatott gyermek gyülekezett az Evangélikus Országos Múzeum ódon termeiben. Csicsergésük, zsibongásuk élettel töltötte meg az épület vastag falú termeit. A szervezők aggódva várták az első találkozást a gyerekhaddal, hiszen ők őszinték. Véleményük, értékítéletük szívből jövő és visszavonhatatlan. Vajon sikerül-e a találkozás a régi és az új, a múlt és a jelen között? Lehet-e ma még érdekes a régmúlt, mit és hogyan adhatunk át leginkább a hagyományainkból a mai embereknek?

Tudtuk, hogy nagy várakozás előzte meg ezt a programsorozatot: a meghirdetett 30 helyre 57-en jelentkeztek – Budaörstől egészen Ősagárdig. A csengő hangjára elhalkult a zsivaj, és az első kérdések után egyre bátrabban lendültek magasba a gyermekkezek. A feszültség oldódott, és tíz perc elteltével már egy felbátorodott csapat vonult a Deák téri gyülekezet kistermébe, ahol Molnár Tibor rajztanár állt a munkaasztalok mellett. Lenyűgöző magyarázatai és útmutatásai nyomán valódi adventi várakozással születtek meg az egyszerű termésekből és anyagokból a csodálatos angyalkák. Az alkotás öröme betöltötte a zsúfolásig megtelt termet. Mire olló, gombostű és ragasztó segítségével elkészültek a művek, el is repült a kiszabott idő. Az alkalom végén a gyerekek boldogan vitték magukkal a fel nem használt darabokat, hogy otthon ismét próbára tegyék ügyességüket.

Sikeresen létrejött hát a kapcsolat a múlt és a jelen között. Olyannyira, hogy január végén újra találkozunk.

Harmati Béla László