Kultúrkörök

1802. november 25-e a magyar kultúrának és az egész magyarságnak jeles ünnepe. Ezen a napon alapította meg az ország leggazdagabb főnemese, gróf Széchényi Ferenc nemzeti múzeumunkat és könyvtárunkat, amikor értékes magángyűjteményét a nemzetnek ajándékozta. A fontos esemény előestéjén, november 24-én ünnepi megemlékezést tartottak a Magyar Nemzeti Múzeumban, azután pedig sokévi várakozást követően végre megnyitották a hosszú évek előtt lebontott és azóta nem látogatható, a honfoglalás előtti korszakot bemutató kiállítást.

A Pollack Mihály által tervezett gyönyörű épület adott otthont először a magyar országgyűlésnek. Ez volt hazánkban az első múzeum, amelyet már megépítésekor erre a célra szántak, és 1847-től használatba vették. Pollack Mihály halála után Ybl Miklós fejezte be a munkálatokat. A főlépcsőház mennyezeti freskóit Lotz Károly, az oldalfalak történelmi és allegorikus falképeit Than Mór festette. Abban a tiszteletet parancsoló, klasszicista stílusú díszteremben rendezték a megemlékezést, ahol valaha – az Országház megépülése előtt – a honatyák üléseztek, ahol Liszt Ferenc és Erkel Ferenc hangversenyezett, és a Magyar Tudományos Akadémia tanácskozott. Most az egész országból meghívott vezető múzeumi és könyvtári szakemberek gyűltek össze azért, hogy hálával emlékezzenek a nemes lelkű adományozóra, gróf Széchényi Ferencre. Az ünnepségen megjelent Pollack Mihály egyik leszármazottja is.

Különös jelentőséggel bír ez az évforduló az evangélikus Kossuth Lajos születésének kétszázadik évében. Kossuth országos gondjai mellett is figyelmet fordított a Magyar Nemzeti Múzeum támogatására. A múzeum lépcsőihez fűződő hagyomány szerint itt szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt. 1894-ben Kossuth Lajost is e helyütt ravatalozták fel. Nem véletlenül vált tehát nemzeti jelképünkké a méltóságot sugárzó épület.

Görgey Gábor kulturális miniszter megnyitó szavai után Bánffy György olvasta fel Széchényi Ferenc gróf alapító oklevelének magyar fordítását. „Édes hazámnak és a kultúrának kívántam szolgálni” – írta a nagylelkű adományozó. A dokumentumban arról is szót ejtett, hogy még életében gyarapítani szeretné a gyűjteményt, és fenntartásáról is gondoskodik. Meghagyta, hogy mindig alkalmazzanak őrt, írnokot és fűtőt az intézményben. Kikötötte, hogy ezek jó katolikusok legyenek, bár nem feltétlenül szükséges, hogy papi tisztséget töltsenek be. Mindezt törvénybe iktatták.

Ezt követően Mádl Ferenc köztársasági elnök mondott beszédet. Az intézmény jelentőségéről szólva példaképpen megemlítette, hogy ha már 1799-ben állt volna a Magyar Nemzeti Múzeum, akkor a nagyszentmiklósi aranykincs nem került volna el Magyarországról.

Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke kiemelte azt, hogy a nemzeti múzeum és könyvtár alapítása hosszú folyamat eredménye. Olyan közhasznú kezdeményezés, amely egy függetlenségéért küzdő nemzet megnyilvánulása.

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Kovács Tibor az ismét megnyíló régészeti kiállításról tartott rövid ismertetést. A tervezők – nálunk eddig szokatlan módon – „közönségbarát” kiállítást alkottak: a tudományos hitelesség és az értékek mellett az érdeklődés felkeltésére is hangsúlyt fektettek. Kovács Tibor szavai után a Magyar Nemzeti Múzeumtól évekkel előbb különvált Széchényi-könyvtár főigazgatója, Monok István mutatta be nemzeti könyvtárunk értékeit.

Az ünnepségre meghívott német és román múzeumok vezetői német nyelven üdvözölték az eseményt, méltatva egyben az országuk és hazánk között létező gyümölcsöző művelődési kapcsolatokat.

Talán kevesen tudják, hogy a jeles évfordulónak evangélikus vonatkozása is van. Az evangélikus szabadkőműves Pulszky Ferenc 1869-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói székébe. A széles látókörű tudós negyedszázados igazgatósága a múzeum fénykorát jelentette. Ő alakította át a nemzeti múzeumot, és ő tette a hazai művelődés alapintézményévé. Tudományos osztályokat szervezett, és megteremtette a nemzetközi szintű kutatás alapjait. Így lett végső soron alapítója a Természettudományi, a Szépművészeti, az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeumoknak is. Pulszky Ferenc 1886-tól a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy nagymestereként is azt vallotta, hogy nem lehet jó nemzetinek az, ami egyetemesnek nem elég.

Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumnak másfél millió egyedi muzeális emléke, közel hatszázezer történeti dokumentuma, százötvenezer fotója, száztizenöt- ezernél is több adattári tétele és az Országos Széchényi Könyvtárban kétszáznyolcvanötezer könyve van, de évente több mint tízezer tétellel gyarapszik az állománya.

Az emlékezetes ünnepséget követően az új kiállítást tekintették meg az egybegyűltek. Az egyes korszakok bemutatásakor a rövid tájékoztató leírások után tetszetős, érdekes képekben gyönyörködhet a látogató. Az illusztrációkon megfigyelhetjük, hogyan viselhették az akkori időkben az ásatások során talált leleteket – az ékszereket, ruhadíszeket és tartozékokat –, miként használhatták munkájuk során a vadászathoz, a halászathoz, később az eszközök készítéséhez őket. A felöltöztetett bemutató babák jól láthatóan szemléltetik a kiállított tárgyak alkalmazását. A csontvázleleteket a terem padlózatába ágyazott üveggel letakart sírokban állították ki a „sírmellékletekkel együtt”, vagyis azoknak a tárgyaknak a kíséretében, amelyeket ugyanott találtak az emberi maradványok mellett: fegyverekkel, kerámiatárgyakkal és munkaeszközökkel. Ezen-felül minden teremben találunk térké- peket, amelyek a leletek földrajzi elhelyezkedésén kívül arról tájékoztatnak bennünket, hogyan telepedtek le a Kárpát-medence népei a magyar honfoglalás előtt. Még egy eredeti méretében helyreállított kocsi, sőt egy egész falu képe is megtekinthető a kiállításon.

Ez a korszerű, új felfogásban megrendezett tárlat méltó a kétszáz évét ünneplő Magyar Nemzeti Múzeumhoz.

Berényi Zsuzsanna Ágnes