A közelmúlt krónikája

Kedves, bensőséges találkozóra került sor november közepén Győrött. Nem első alkalommal, hanem egy „haladó hagyomány” folytatásaként. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület nővérei látogatták meg testvéreiket, a Győri Diakonissza-anyaház nővérközösségét.

Vendégeink két csoportban érkeztek, néhányan kisbusszal, néhányan – a könnyebben közlekedők közül – vonattal. Nagy örömünkre szolgált, hogy vendégeink között köszönthettük Zászkaliczky Pál igazgatólelkész mellett elődjét, Madocsai Miklóst is, Taschner Erzsébet mb. főnökasszony társaságában pedig Gertrud Heublein berlini ny. diakonissza főnöknőt.

Rövid pihenő után a nap programja nyitó áhítattal kezdődött. A helyi nővérek kérésére Weltler Rezső, a győri anyaház igazgatólelkésze a 17-es, énekelt liturgia keretében hirdette Isten igéjét.

Az áhítat után került sor Gertrud Heublein vetített képes előadására. Az előadás középpontjában Mária, Jézus anyja állt, mégpedig – igazi lutheránus értelemben, Lk 1 alapján – mint az Úr szolgálóleánya, aki alázattal fogadja kiválasztását, és végzi szolgálatát. Ebben, és csakis ebben az értelemben lesz Mária minden diakonissza „prototípusa”. Az előadás nemcsak tartalmilag, de formailag is megragadó volt. A reformáció egyházaiban a leírt és hirdetett ige talán túlságosan is domináns más megnyilatkozási formákkal szemben. Éppen ezért a képmeditáció – mint „műfaj” – nálunk még mindig szokatlan, német testvéreinknél viszont már komoly hagyománya van (vö. pl. Jörg Zink munkáival). Ahogyan azt pszichológiai tesztek már sokszorosan igazolták, az emberek döntő többsége vizuális típus, és az elvont fogalmak boncolgatása helyett idősebb korban egyre inkább a szimbólumokban, képekben való gondolkodás dominál. (Isten Szentlelkének munkája révén minden bizonnyal ez a tényező is hozzájárult – Madocsai Miklós szakértő és precíz tolmácsolásán keresztül – az előadás kedvező fogadtatásához.)

Délután a program a két testület vezetőinek beszámolóival folytatódott. Budapesti testvéreink nagy örömmel szóltak az Evangélikus Egészségügyi Központ (Kórház) tervéről, amely a Fébé égisze alatt, az Országos Egyház és a német testvérek anyagi támogatásával létesülne, és töltene be hiánypótló szerepet a magyar egészségügyi palettán. (Győri részről mi is Isten iránti hálával említhettük a közelmúltban lezajlott főnöknőiktatást, amelyen nemcsak magyar, de német, osztrák és finn testvérek örvendeztek együtt velünk, közöttük Erna Carle, a német diakonissza- anyaházakat egyesítő Kaiserswerther Verband főnökasszonya is.)

A közös együttlét – szintén a kialakult hagyományoknak megfelelően – úrvacsorai istentisztelettel fejeződött be, Zászkaliczky Pál igazgatólelkész szolgálatával. Lassan már ránk borult a kora novemberi este, amikor búcsút vettünk kedves vendégeinktől, és megállapodtunk abban, hogy – amennyiben Isten engedi – a találkozónak legkésőbb egy év múlva folytatásra lesz. Addig pedig rábíztuk magunkat az egyetlen igazi Világosságra, aki az idei adventen is eljön a világba és szívünkbe, és aki elől minden csüggedés, reménytelenség és kicsinyhitűség meghátrál.

Weltler Rezső