Keresztény szemmel

Tudjuk-e, hogy karácsonykor mit fogunk ünnepelni? Könnyedén mondhatná erre bárki, hogy mindenki azt, amit akar. Természetesen ez azért nem egészen így van.

Sokféle felmérést végeztek már korábban is, hogy egy város, település (vagy akár ország) lakossága mennyire van tisztában az éppen soros ünnep tartalmával. Általában siralmas eredményt kaptak a felmérők… A munkaszüneti napot szabadnapnak is szokták nevezni, ami még nem tekinthető ünnepnapnak attól, hogy mindenki úgy tölti el, ahogy akarja. Ha szabadnap, akkor többet lehet aludni, tévézni (úgyis olyan remek a hazai tévék Big Brother-es kínálata, hogy érdemes vele feltöltekezni), netán van idő barkácsolni, takarítani, ezt-azt megjavítani… – azaz lehet múlatni az időt. Mindez azonban nem ünneplés, csak a szabadidő eltöltése. Nem véletlenül mondjuk azt ilyenkor, hogy agyonütjük az időt. Nem más mindez, mint jól vagy rosszul megszervezett szabadidős elfoglaltság, mert a tétlenséget nem sokáig szívleli az ember. Valamit tenni kell.

Egészen más az ünnep!

Az ünnep sokkal több annál, mint a szabadidő agyonütése, eltévézése, elmúlatása… Az ünnepnek tartalma, ennek a tartalomnak pedig formája van, és e kettő csodálatosan hat az emberi lélek egészségére, erőtartalékára, hangulatára, kedélyére.

Az ünnepnek tartalma van. Ha nemzeti ünnep, akkor az, amit a történelem közvetít ezáltal a számunkra, ha keresztény ünnep, akkor pedig az, amit az ahhoz az ünnephez kötődő szentírási tartalom ad elénk. Ha az ünnepek bármelyikét megfosztjuk a rá vonatkozó tartalomtól, akkor az ünnepből csupán szabadnap lesz, ami viszont a már emlegetett alvás, tévézés vagy egyéb elfoglaltság alkalma, amely csak úgy üresen – lelket üresen hagyva – múlik el. Mind tartalmilag, mind formailag óriási különbség van tehát az ünnep- és a szabadnap között. Az ünnepnap mindig tartalommal rendelkezik, méghozzá olyannal, amely a lelkünket építi. Ezúttal hamarosan itt van újra a karácsony, aminek a tartalmát megismerve és megszívlelve ember mivoltunk minősége változhat meg pozitív értelemben. Hiszen karácsonykor az ünnep oka Jézus Krisztus, azaz Isten Fiának születése mintegy 2000 évvel ezelőtt.

Milyen örömteli fellélegzés a munkában megfáradt emberi lélek számára a mennyei ragyogás! Milyen gyönyörűség tölti el a pásztorok lelkét, amikor az angyalok zengő énekét és a Megváltó születéséről való jó hírt meghallják. Ilyen ünnepi boldogság töltheti el bárkinek a szívét, aki a saját életében is átéli a Messiás világra jöttét. Az ünnep igazi tartalma az, hogy elszürkült életünkben minden más fénybe kerül, megfényesedik a megkopott szeretet is, mert az Isten szeretete árad szét a megfáradt, kihűlt, megfáradt vagy megkeményedett szívekben. S ilyenkor kienged az ökölbe szorított kéz, lazul a görcsös élet, mosoly suhan át a marcona arcon – ez hát az ünnep.

De a tartalom mellett ott a forma is, mely csak akkor lehet igazán hatékony, ha a lélekbe behatol az ünnep üzenete is. Mert az ünnep felemel, megtisztít, megújít a maga szent tartalmával, s akkor a szent forma is szükségletté válik: elmenni a templomba, hallani a jó hírt, sokakkal együtt hallgatni az igét! Az evangéliumot Isten szeretetéről, kegyelméről, újat adni akaró gesztusáról. Együtt lenni sokakkal, ott, a templom boltíve alatt, tudva, hogy nekünk is megnyílt a mennyei boltív, hiszen Krisztus eljött a mennyországból hozzánk.

Óriási különbség van tehát a szabadnap és az ünnepnap között.

A szabadnap az, amikor csak múlik az idő, s ha véget ér, menni kell dolgozni.

Az ünnepnap az, amikor telik az idő! Telik az idő, és telik a lelkem is mindazzal a szépséggel, örömmel, tisztasággal, harmóniával, amit az ünnepnap ad elém. Telik hittel, szeretettel, reménységgel, hűséggel, kitartással, s amikor újra mennem kell dolgozni, láthatom, hogy feltöltekeztem. Feltöltődött a lelkem – mert ünnepem volt, nem pusztán munkaszüneti vagy szabadnapom.

Ribár János