A hét témája

Bizonyos értelemben az elszalasztott lehetőség fóruma volt a hittudományi egyetemünkön megrendezett Ev.Élet-fórum, amelyet az újság szerkesztőbizottsága szervezett. Az eseményt egyházunk hetilapja több héten keresztül hirdette, legutoljára címlapon, így erről az alkalomról minden olvasó tudomást szerezhetett.

A szerkesztőbizottság komolyan készült a beszélgetésre. Napi munkájukat félretéve, a szerkesztőbizottsági tagok szinte hiánytalanul jelen voltak egyetemünk dísztermében. Nem csoda ez, hiszen arról akartunk többek között hírt adni, hogy hetilapunk egyfajta korszakváltáshoz érkezett azzal, hogy elkészült az újság online változata, ami már olvasható a világhálón. Arra is készült a szerkesztőbizottság, hogy azok is részt vesznek a fórumon, és megosztják véleményüket, akik az utóbbi hónapokban – épp a világhálón – többször is éles kritikával illették a főszerkesztő munkáját. A szervezők arról sem feledkeztek meg, hogy harapnivalóval kedveskedjenek az érdeklődőknek. A Luther Kiadó jóvoltából bioszendvicsekkel kínálták meg a résztvevőket.

Mindezek miatt keltett sokakban – így bennem is – nagy csalódást és meglepetést, hogy a vendégek között mindössze egyetlen olyan ember ült, aki az Evangélikus Élet fentebb említett kritikusai közé tartozott. (Ő egyébként korrekt módon, egyenesen és szókimondóan tette fel kérdéseit a főszerkesztőnek.) De hol maradtak azok, akik a Fraterneten (egyházunk internetes levelezőlistáján) és az újság levelezési rovatában olyan vehemens módon támadták az Evangélikus Életet?

Kár volt ezért az elszalasztott lehetőségért, hiszen az őszinte dialógus minden bizonnyal segített volna tisztázni dolgokat. Így viszont bennünk is ott maradt egy megválaszolatlan kérdés: mi lehetett a kritikusok valódi indítéka…?

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Élet