e-világ

Magyarország európai uniós csatlakozásáról, illetve az egyházaknak Európa politikai és gazdasági egyesülésében és új rendjében játszott szerepéről folyt széles körű, élénk beszélgetés Jürgen Köppen, az Európai Unió Bizottsága („kormánya”) budapesti nagyköve-tének látogatása alkalmából az Evangélikus Hittudományi Egyetemen december 3-án.

Az európai diplomatát dr. Szabó Lajos rektor köszöntötte az egyetem nagy számban megjelent tanárainak és hallgatóinak nevében, kiemelve az egyesülő Európa egyre valósabb jelenlétét az intézményben, akárcsak az egyházban, hiszen a szolgálatra készülő fiatalok már ennek megvalósulásában indulnak majd feladatvégzésre.

Jürgen Köppen bevezető előadásában részletesen ismertette Magyarország 2004. május 1-jén várható csatlakozásának főbb állomásait, kiemelve az események sorában a 2003. április 12-i népszavazás remények szerint pozitív végki- menetelét, illetve a csatlakozási szerződés azt követő aláírását. A szoros dátumok azonban azt is jelzik, hogy milyen sok tartalmi kérdést kell megbeszélni ahhoz, hogy hazánk felkészülten élhesse meg a kontinens országainak újraegyesítését. Ehhez meg kell tervezni az eddig példátlanul széles körű bővítés után teljesen új arculatú Európa jövőjét – ezt a feladatot a csatlakozni készülő országok képviselői már együtt végzik a többi állam delegáltjaival az Unió Konventjében, hiszen ez a 10 ország tett eleget a tagság kritériumainak: a demokrácia követelményeinek.

A demokrácia, a jólét és a szabadság alapértékei vezettek egykor az Európai Közösség megalakításához – ami a társadalomban a szolidaritással, a népek között pedig a kiengesztelődéssel járt együtt. Van-e ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban valami jellegzetesen európai sajátosság? Jacques Delors, a bizottság korábbi elnöke ezt így fogalmazta meg: „Európának lélekre van szüksége”. Mindez különös hangsúlyt kap akkor, amikor a bővítés után az unió államaiban élők 85%-a vallja magát kereszténynek. Ez pedig Európa újraegyesítése küszöbén az egyházi javaslatok és kezdeményezések felélénkülését is hozta.

Az előadást követő beszélgetés is feltárta, hogy az unió politikai és gazdasági „csúcstémái” mellett mennyire elsikkadtak a közösség összetartozásának egyéb területei: így a kulturális (szellemi) és vallási témák is.

Az előbbit az unió inkább a tagállamokra bízza, míg az utóbbi kezelése érezhető fejtörést okoz. Az „európai lélek” ugyanis elképzelhetetlen keresztény gyökerei nélkül, ugyanakkor ennek deklarálása sokszor komoly akadályokba ütközik. A jólét értelme szinte tisztán társadalmi, a megbékélés nemzetközi politikai, a szolidaritás pedig inkább intézményi kérdésnek tűnik – hogy mindennek van keresztény „többletjelentése” is, annak az unió vezetői és polgárai is egyre világosabban a tudatára ébrednek.

Ezt jelezte Köppen nagykövet látogatása is egyetemünkön. Ilyen beszélgetésre és körültekintő felkészülésre van szükség – amelyben nemcsak a „Kelet” ismeri meg a „Nyugatot”, nemcsak az egyház ismeri meg a „világot”, hanem mindez fordítva is megtörtén(het)ik. Reméljük, a jövő Európája ilyen lesz.

Korányi András

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem