A vasárnap igéje

Újév

A mai nappal nemcsak egy új esztendőt, hanem egy új naptárat is megkezdünk. Én minden évben egy igét szoktam a kalendáriumom első lapjára beírni. Az idén ez a mondat áll majd ott: „Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” Mindezt nem amiatt teszem, mintha egy talizmánra vagy varázsmondatra lenne szükségem. Nem erről van szó. Inkább azért jegyzem fel oda, hogy ez a mondat bátorítson és biztasson a következő évben.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért hangosak annyira az emberek szilveszter este, mi végre a nagy kiabálás, petárdadobálás, mi miatt fogy sokkal több alkohol ilyenkor. Sokféle magyarázata lehet ennek. Van, aki divatból vagy megszokásból tesz így; van, aki azért, mert magával sodorja a többiek lendülete; van, aki ilyenkor ereszti ki azt a gőzt, amit egész évben nem lehetett. De biztos vagyok abban is, hogy még többen vannak olyanok, akiknek mélyebb okuk is van arra, hogy ilyen hangosan töltsék el az év utolsó perceit.

Ez az ok pedig a félelem. Sokan félnek attól, hogy megint elmúlt felettük egy év. Ahogyan az egyik énekünk soraiban olvassuk: „könny pereg porba hullt perceink múltán…” A lelkiismeret-furdalás, az idő visszatarthatatlan múlása, az előttünk álló új kihívások, új feladatok kiszámíthatatlansága mind-mind a félelmet erősítik bennünk. Olyan ez, mint amikor valaki egyedül megy egy nagy erdőben, és elkezd hangosan énekelni. No nem azért, mintha olyan jó kedve volna, hanem azért, hogy ezzel a hangoskodással oszlassa el minden félelmét, hogy bátorítsa önmagát. Mi is sok szorongással vágunk neki egy új évnek, és ezért érzem olyan fontosnak ezt az egy mondatot: „Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”

Ma két elterjedt gondolkodásmód él az emberekben, és ez különösen is érzékelhető akkor, amikor egy új évet tervezünk. Az egyik szemléletmód képviselői azt tartják: az ember sorsa úgyis előre meg van írva. Nem tehetünk ellene semmit, nem tudjuk megváltoztatni, bele kell hát törődni abba, ami ránk vár 2003-ban. A másik gondolkodásmód hívei ennek az ellenkezőjét vallják: eszerint a világot semmi sem irányítja, senki nem tartja kézben. Itt csak a véletlenek határoznak meg bennünket. Véletlen, hogy ki kivel találkozik, hogy ki mikor lesz beteg, hogy ki mikor születik, és mikor hal meg. Ha pedig ez így van, ha minden így működik, akkor csak magunkra számíthatunk. Akik így gondolkodnak, azok elhiszik, hogy életüknek teljes mértékben urai, és ők határozhatnak meg mindent, nincsenek semmilyen törvénynek alávetve, és nem is segíti senki életüket.

Mai igénk arra vezet rá bennünket, hogy az előttünk álló év tervezésében a szabadságunk és kötöttségünk, az önmagunkra utaltságunk és az Istentől való függésünk egyszerre érvényesülnek. Mint házépítők tervezünk. A ház formája, elrendezése, színe, rendeltetése rajtunk múlik. Mint ahogyan elérendő céljainkat, kitűzött feladatainkat is magunk választjuk ki. De Krisztusban Isten előtt élve, az életünk házának alapjai adottak. Nem lehet gyökeresen más alapra tervezni, nem lehet ezt az alapot, a Krisztust figyelmen kívül hagyva máshol építeni. Szabadságunk az, hogy megter- vezhetjük az előttünk álló évet, kötöttségünk pedig az, hogy Isten előtt állva, Krisztusban élve valósítjuk meg azt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bármilyen terveket szőjünk is – akár egy évre, akár csak a mai napra nézve –, Isten Krisztusban megismert akaratát, nekünk szánt feladatát keresve tegyük.

Az alap egyrészt tehát meghatároz. Másrészt azonban éppen ez lehet reménységünk, bátorságunk forrása. Nem kell a teljes ismeretlenben tapogatózva biztos pontot, szilárd talajt keresnünk. Nem kell ingoványos területen felépítenünk életünk házát. Az alap megvan, az alap megismerhető, az alap biztosan áll, és megtart majd minket. Nem homokra építünk házat, hanem sziklára. És az előttünk álló év minden kiszámíthatatlansága, minden veszélye, minden szomorúsága, sorsszerű támadása nekifeszülhet majd ennek a háznak. A sziklára épített ház bírni fogja a viharok megpróbáltatásait.

„Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” Úgy indulhatunk egy új évnek, hogy bátorító, biztató, lendületet adó mondatot írhatunk naptárunk elejére. De ne csak a papírra, hanem szívünkbe is jegyezzük fel! Jézus Krisztus nevében, benne bízva, életünk házát erre az alapra tervezve és építve induljunk neki az új esztendőnek. Ámen.

Krámer György