On-line plusz

Majd kétezer évvel ezelőtt egy csöndes csillagfényes éjszakán történt. Az emberek a napi munka után fáradtan tértek aludni: ki meleg, puha ágyba, ki kényelmetlenebb szalmavánkosra hajtotta a fejét, mint bármelyik másik este az év többi napján.

Semmi sem tűnt különösnek vagy feltűnően fontosnak. Néhány vándor talán látta, hogy egy nehezen mozgó várandós asszony férjével egy istállóban húzódik meg, de ez sem volt olyan nagyon egyedi eset: ki tudja, hány meg hány utazó szállt már meg előttük ilyen hasonlóan egyszerű zugban. A világ haladt a maga útján, s lehet, hogy épp ezen az éjszakán sóhajtott fel a környéken valaki: Elhagyott bennünket az Isten, nem törődik velünk, ránk se néz. A keserve szívből jött, évek hosszú sora óta hiába várták Isten küldöttét. Úgy tűnt, egy rezdülés sem érkezik felülről, sem jel, sem szó, hiába minden. Süket az Ég, magára maradt a föld.

Ezen az éjjelen azonban született egy kisgyermek. Feltűnés és látványosság nélkül, egy mezőszéli barlangistállóban. Hírverés és harsány reklámok nélkül, halk, alig észrevehető módon. Kit is érdekel egy baba világra jötte?! Egy csöppnyi élet ugyan mire képes? Miért érezzük mégis nagy változásnak? Hisz őt ünnepeljük, rá emlékezünk azóta is minden karácsonykor. Miért? Mert ebből a pici, jelentéktelennek látszó, világtól távoli helyen történt apróságból nőtt ki az Isten üdvterve: az új szövetség. Ilyen kicsiből, ilyen csöndesen, ilyen eldugott vidéken. Igen: a nagy dolgok kicsiben indulnak!

Bármelyik távoli csücskében élsz is a világnak, bármilyen jelentéktelen, alig észrevehető ember vagy is – ha ezen a karácsonyon a szívedben őszinte vágy ébred Isten iránt, ami talán templomba vezérel, vagy évek óta először bibliaolvasásra sarkall, esetleg mélyebben, tisztábban emel fel az imádságban az Úrhoz, mint eddig, azt ne tekintsd apróságnak! Valami új, jelentős születik így. Egy nagyon fontos dolog, a világ és az életed szempontjából is. Maga az élet!

Füller Tímea