On-line plusz

Hiába van jó idő nappal, a hajnal nem tudja becsapni a naptárt. Hideg őszi szél söpör végig a házak között, az emberek fázósan húzzák össze magukon a kabátot. A buszon nemcsak hűvös, de sötét is van. Csupán minden második-harmadik lámpa világít, az is gyenge fényt áraszt közvetlen környezetére. Fokhagyma és pálinka szaga keveredik a levegőben, és alkot felhőt az ablak vonala felett. Az emberek egykedvűen ülnek. Még az egymáshoz tartozók is csak néha váltanak egy-egy szót. A hajnali derengés, az álmos zötykölődés úgy látszik, nem a nagy beszélgetések ideje. Morc képű, munkásruhás, borostás alakok dülöngélnek a kapaszkodóknál, náluk már láthatóan korábban elkezdődött a pálinkás jó reggel. Se mosoly, se beszélgetés, de még csak emberi gesztusok sem látszanak.

A külföldiek sokszor, sok helyen elmondták már egy-egy magyarországi, nyári élmény kapcsán, hogy országunk valóban gyönyörű. De az emberek… Az utcán, a boltban, a járműveken mindig komorak, kedvetlenek. Nincs nevetés, vidámság, mosolygós arc, olyan szürke mindenki. Nincsenek kipirult, jókedvű, beszélgetésbe merülő csoportok, csak egyhangúság, közöny, búskomor ábrázatok.

Pedig lenne, van rá okunk! Karácsony táján örömöt, boldogságot, vidám arcokat, kisimult tekinteteket kellene látnunk. Nekünk, keresztényeknek pedig – jóllehet máskor sem indokolt és elfogadható a búskomorság – még kötelezettségünk, komoly küldetésünk is van az öröm terjesztését illetően!

Gyarmati Gábor