Napról napra

„Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal össze- gyűjtelek.” Ézs 54,7 (Lk 15,6; Fil 4,4–7; Zsolt 52) Advent öröme egyszerre a beteljesedésé és a reménységé. Egyrészt hála Isten már beváltott ígéreteiért, másrészt reményteli előretekintés arra az időre, amikor gyermekeinek a világban szétszórva élő táborát egybegyűjti, hogy a Vele való zavartalan közösségben éljen. Ez tehát a megtalált elveszettek öröme. Ez nemcsak a nekik, hanem Istennek is öröm. Rajtunk keresztül hányan hallják meg a hívó szót?

„Mária így énekelt: Az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.” Lk 1,47–48 (Zsolt 76,9–10; Jel 22,16–21; Ézs 35,1–10) Isten csodája, hogy áldásai egyszerre jelentenek megoldást a közösség számára és gyermekeinek személyesen is. Annak felismerése, hogy a Mindenható Isten figyelme – világmegváltó munkája mellett – odafordul életünk kisebb-nagyobb gondjaira is, és megfordítva: az egyes emberek életében végbevitt változások sokak számára az életet jelentik, csendes, meghitt, bensőséges örömöt eredményez. Szükség van az Istennel való személyes találkozásra a belül ujjongó öröm átéléséhez. És Isten mindenkire bíz szolgálatot.

„Az angyal pedig ezt mondta a pásztoroknak: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Lk 2,10–11 (Zsolt 66,12; Róm 1,1–7; Mt 1,1–7) A ránk bízott üzenet mindenkinek öröm. A pásztorokkal útra kelve ezt vigyük mindenhova! Olyan „sürgető öröm” ez, amely nem hagyja tétlenül üldögélni azt, aki átéli. Föl kell kerekedni, megismerni, továbbadni. Mi ez az üzenet? A szabadulás híre: bűnből, haláltól. A szabadító megérkezett, Isten mindent elvégzett, ami az üdvösséghez szükséges.

„Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba.” Jn 3,19 (Zsolt 7,9a; Tit 3,4–7; Mt 1,18–5) Az Ige kikerülhetetlenül döntés elé állít: a világosságban akarok járni vagy a sötétségben? Nem lehet a félhomályban botorkálni, Jézust félszívvel követni. Magunkról mondjuk ki az ítéletet azzal, hogy mennyire vesszük komolyan Isten szavát. Isten jelenlétében életünk új megvilágításba kerül. A hívő ember az Ige fényénél másképpen ítéli meg a világ dolgait, mint az, aki a sötétségben jár. Az „ítélet öröme” az, hogy a világosság közénk jött és megismerhető.

„Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek.” Ez 37,23 (Lk 2,30–31; ApCsel 6,8–15; 7,55–59; Mt 2,1–12) Kényelmetlenül érezzük magunkat, ha piszkosak vagyunk. Ahogyan szükségünk van a mindennapi mosakodásra, tisztálkodásra, úgy fontos, hogy lélekben is tiszták legyünk. Isten a tisztaság örömét kínálja nekünk. Van lehetőség arra, hogy naponta megfürödjünk szeretetében. Isten azt is ígérte, hogy egykor majd magunkra ölthetjük a tiszta, fehér ruhát.

„Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál? Keljenek föl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak!” Jer 2,28 (ApCsel 8,20–21; 1Jn 2,5–11; Mt 2,13–23) Talán túl keménynek, gúnyosnak tűnnek ezek a szavak. Mégis szeretettel szólnak: rá akarnak döbbenteni mindarra, amit az életünkben még nem rendeltünk Isten hatalma alá, vagy már fokozatosan fölé nőttek. Munkánk, családunk, netán saját kegyességünk… – mind istenekké válhatnak. Isten szava világosan megmutatja, ha letévedünk a jó útról. Újra meg újra hozzá kell mérni életünket.

„Jézus Krisztus mondja: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.” Jn 14,1 (5Móz 11,16; Jel 7,1–4.9–10; Mt 3,1–12) Talán nyugtalansággal tölt el a bennünket körülvevő világ zajos, gyűlöletteljes forgataga. Esetleg életünk terhét – betegséget, gyászt, megélhetési gondokat – látjuk reménytelenül nehéznek. Isten ismeri a problémáinkat. A Rá hagyatkozó hit nem feltétlenül szünteti meg egy csapásra a nehézségeket, de Jézusnál lehet szívbéli nyugalmat találni: megpihenni és a tőle kapott erővel továbbmenni. Ez a hit és a békesség öröme.

Győri Péter