Evangélikusok

Nagy ajándék, ha az ember hálaadással tud visszagondolni életének és szolgálatának elmúlt évtizedeire. Ezt tapasztalhattuk meg advent első vasárnapján, december 1-jén Vanyarcon.

A gyülekezetben több évtizeden át szolgáló lelkész, Schultz Jenő hirdette ezen a vasárnapon a számára oly kedves szószékről Malakiás próféta könyvéből Isten megtérésre hívó szavát. Többszörös jubileum tette aktuálissá, hogy a Schultz család „hazalátogasson”. Éppen 55 éve, 1947. advent első vasárnapján kezdődött Schultz Jenő vanyarci lelkészi szolgálata. Korábban két évig Ősagárdon volt, a hadifogságban lévő id. Harmati Béla lelkészt helyettesítette. A kor szokásainak megfelelően (érdemes lenne ezt megtartani!) érkezése után a templomba ment először, ahol rögtönzött igehirdetésben köszöntötte a rá váró gyülekezetet. A kölcsönös megbecsülés jele, hogy egészen nyugdíjba vonulásáig, 42 éven keresztül volt a gyülekezet pásztora. Az ünnepi istentiszteleten nemcsak a gyülekezet, hanem Vanyarc község önkormányzata is kifejezte a lelkész szolgálata, példamutató, erkölcsös élete iránt érzett megbecsülését. Kollár András polgármester és Cselovszki László alpolgármester – akik maguk is Jenő bácsi tanítványai voltak –, adták át az önkormányzat által létrehívott díszpolgári címet. Az ünnepelt ráadásul másnap töltötte be 85. életévét, így a köszöntések során erről is megemlékeztek a résztvevők.

S még mindig nem fogytunk ki az évfordulókból! A délutáni szeretetvendégség is az emlékezés és hálaadás jegyében telt. A gyülekezet énekkara éppen ötvenéves. Nehéz időkben, az államosítások után, amikor a gyülekezetek mozgásterét erősen korlátozták, Isten egy új lehetőséget adott. A megalakult énekkar szolgálatán keresztül új, friss forrás fakadt a gyülekezetben, és sok nógrádi gyülekezetben is szolgált az énekkar. Az ének hangjain át is az evangélium terjedt, és ezt semmiféle diktatúra nem akadályozhatta meg. Isten megtartó szeretetét mutatja az is, hogy mindig gondoskodott karvezetőről is. Először a lelkész felesége, Schultz Jenőné vezette az énekkart – csaknem negyven évig –, majd 1989-től a beiktatott lelkész, Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi, öt éve pedig a gyülekezet mostani lelkészének felesége, Szabó Andrásné.

Schultz Jenő élete, szolgálata, illetve az énekkari munka évtizedei üzennek. Minden körülmény közepette is érdemes hűséggel, kitartással menni az úton, mert maga az Úr adja meg nekünk ehhez a lehetőséget és az erőt. A szolgálat öröme is tőle van, hiszen ő maga a végcél. Amikor megköszönjük megtartó Urunknak Jenő bácsi szolgálatát, a zsoltáríró bizonyosságát kívánjuk neki, az énekkar jövőjére is gondolva: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.” (Zsolt 104,33)

Szabó András