e-világ

Dr. Sólyom Jenő

Megalakulása óta az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) minden hónap második csütörtökén tartja rendszeres havi alkalmait. Az őszi program összeállításakor az ún. Fogság-levél egy-egy pontja alapján választottuk ki témáinkat. Így került a középpontba októberben a szekularizáció és szekularizmus (Bolla Árpád ny. kórházlelkész előadásában), novemberben az ifjúsági munka (Ittzés János püspök tolmácsolásában), míg decemberben a válás kérdése. Felkért előadónk, Sólyom Jenő azonban – jogosan és érthetően – inkább a házasságra irányította figyelmünket, így lett előadásának címe „A házasság örömei és krízisei”.

Szomorúan konstatáljuk, hogy akár a filmeket, akár az irodalmat vagy a média megnyilvánulásait tekintjük, harmonikus házasságról ritkán szoktak szólni. Manapság inkább annak krízise vonzza az emberek figyelmét, a házassági problémák az érdekesek számukra. Sólyom Jenő egy meglepő paradoxonnal kezdte szavait: ma, ha a családi élet válságáról beszélünk, nem a válás jut először eszébe, hanem az, hogy a párok már eleve össze sem házasodnak.

A bibliai alapvetés kapcsán előadónk megemlítette, hogy a hallgatóság körében nem kell különösebben magyarázni, hogy a házasság Istentől rendelt rendje csak egy férfi és egy nő monogám, hűséges együttélésére vonatkozik.

Ezt követően társadalmi helyzetképünk került elő – elsősorban az elkeserítő statisztikák alapján. Szomorú volt hallani, hogy az országosan összesített házassági-válási statisztikákban mért eredmények és a népszámlálásban magukat egyházhoz tartozóknak vallók adatai között nincs jelentősebb eltérés: úgy látszik, ez utóbbiak számára sem fontosabb életüket Isten törvényéhez igazítani (legalábbis a házasság vonatkozásában). Országunk vezetői számára elgondolkodtató volna az is, hogy ha a társadalom csupán a saját önző érdekét nézné, akkor sem lenne szabad engednie, hogy a filmek, könyvek, média bomlasztó példái hassanak a fiatalokra, hanem ehelyett a családot kellene erősíteniük. Ugyanis a SOTE felmérése alapján több mutatóban is jelentős különbség figyelhető meg: például az elváltak, illetve az élettársi kapcsolatban élők között több mint négyszer gyakoribb az öngyilkossági kísérlet és a drogfogyasztás, mint a családban élő házasok esetén – hasonlóan az alkoholfogyasztáshoz, depresszióhoz, neurotikus panaszokhoz, mortalitáshoz. Ennyit számít az az értékrendbeli különbség, amely a házasságot vállalók és a más életformákat választók között mutatkozik.

Az előadás befejező része keresztény felelősségünkkel foglalkozott. A válással kapcsolatos tavalyi vita a mélyben húzódó nézetkülönbségek felszínre törése volt. Hazánkban, de nyugaton is szinte csak arról szólunk az egyházban, hogy Jézus a tökéletes szeretet – ez azonban olcsó szeretet, mert azt már nem tesszük hozzá, hogy mindez a kegyelemben nyilvánul meg, és hogy erre a kegyelemre a bűnösöknek van szüksége! Mégis mit tehetünk? Először is minden kereszténynek jó példával kellene elöl járnia. Sajnos ez még a lelkészek körében sem valósul meg mindig. Fontos volna a párválasztással kapcsolatban azt is hangsúlyozni, hogy a házasság olyan lelki kapcsolat is, amelyben a közös hit erősítő tényező!

Úgy vélem, az elhangzott gondolatok, statisztikai adatok elgondolkodtatóak és nagyon fontosak. Jó lenne, ha minél szélesebb körben ismertté válnának, hogy a család erősödjön, és betölthesse azt a feladatát, amelyre mennyei Atyánk teremtette!

Szakács Tamás