Egyházunk egy-két hete

Az egyedülálló édesanyák és gyermekeik karácsonyi csendesnapjának résztvevői

Ezúttal nem a karácsonyi ünnep rendkívüliségére utal a cím. Bár egyedülálló, megismételhetetlen az a történelmi pillanat, amikor Isten irgalma kézzelfogható módon testet öltött a betlehemi jászolban, e cikk szerzője most másról kíván szólni. Arról, amit ez a kegyelmes szeretet bennünk, emberekben végezhet el. Karácsony óta szabad magunkat egyedülállóan fontosnak érezni! Isten szeretete ugyanis személy szerint szólít meg, és érteti meg az ünnep üzenetét: számára becses és drága vagy!

A fenti gondolatokkal kezdődött december 21-én az egyedülálló édesanyák és gyermekeik karácsonyi csendesnapja egyházunk Üllői úti székházában. Az ünnep közelsége és a télen már bizonytalan időjárás ellenére zsúfolásig megtelt résztvevőkkel a díszterem. Különösen nagy a jelentősége ennek, ha elárulom, hogy többségük vidékről érkezett. Még Győrből is nekivágtak néhányan az útnak, hogy együtt lehessenek azokkal, akikkel nyaranként a révfülöpi konferencia hetét töltik. „Ez egy egyedülálló család!” – mondta tréfásan valaki, amikor a bejárati ajtónál köszöntöttem.

A találkozás feletti öröm önfeledt zsibongásában nem volt szíve a szervezőknek túl hamar csendet teremteni. Ám elkezdődött a program. A kisebb gyermekek karácsonyi díszeket indultak készíteni, a tizenévesekkel egy férfi testvérünk beszélgetett, míg a felnőtteket a jól ismert szerkesztő-riporter, Siklósi Beatrix szólította meg. Ő a nap megadott témáján belül – „Szeressünk okosan!” – szakterületéről, a média és különösen a televízió gyakran káros, gyermekeink lelkét romboló hatásaira figyelmeztetett. A neveléshez hozzátartozik a tudatos éberség. Az okos szeretet igyekszik megszűrni, és segít megérteni, elemezni a gyermekeket érő külső hatásokat. Beatrix szavai, amikor a „médiacsapdákra” figyelmeztetett, valamennyiünket nyugtalanná tettek, vallomása a saját életében is megtapasztalt krisztusi gondviselésről azonban felszabadító erővel hatott és bátorított.

Ahogyan Ézsaiás könyvében maga Isten biztat: „Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr… Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek… Örök hűséggel irgalmazok neked.” (Ézs 54,6–8) Erre az igeversre már Kovács Gézáné Ildikó hívta fel a figyelmet, aki a nap másik előadója volt. Négy tanáccsal látta el az okos szeretetre igyekvőket. Óvott attól, hogy férfias nőkké váljunk. Figyelmeztetett az egyedülálló anyákat könnyebben elérő kísértésre, hogy önmagunkat áldozatnak tartsuk. Emlékeztetett, hogy a gyermekek nem a mi tulajdonaink, el kell tudni eresztenünk őket. Utolsó tanácsa pedig – visszautalva az ézsaiási szakaszra – igazi bátorítás volt: szabad egyedülállónak érezni magunkat Isten szeretetében. Az Ő szemében mindannyian fontosak, rendkívüliek, unikumok vagyunk! Szabad és kell az örök, hűséges irgalomra építeni mindennapjainkat!

Isten igéje – az előadók bizonyságtétele az égi szeretetről – hordozta az igazi ajándékot ezen a napon. Persze a karácsonyfa alól nem hiányozhattak a földi meglepetések sem. A Baptista Szeretetszolgálaton keresztül Angliából érkeztek csomagok gyermekeink számára. A felnőtteket pedig a bajor nőszövetség adományából ajándékozhattuk meg egy-egy értékes könyvvel.

Ezt az „előkarácsonyi” csendesnapot egyházunk Női Missziója első ízben rendezte meg. Egyedülállónak tekinthető az alkalom azért is, mert a szervezés munkáját egy ökumenikus női imakör tagjai segítették adományaikkal, aktív közreműködésükkel. Köszönet illeti őket azért, hogy felismerték ennek az egyházi munkaágnak a fontosságát, hogy a gyermekekhez és felnőttekhez egyaránt közel hozták karácsony örömhírét Isten – emberi értelemmel fel nem fogható – szeretetéről! B. Pintér Márta, a Női Misszió vezetője

B. Pintér Márta

Regionális hozzárendelés: N?i Missziói Szolgálat