Egyházunk egy-két hete
Nyugdíjas lelkészek adventi ünnepe
Nyugdíjas lelkészek, lelkészfeleségek és lelkésznők gyűltek össze közös adventi-karácsonyi ünnepre december 18-án a Rózsák terei kollégiumban Szeverényi János és Szirmai Zoltán – a Budai és a Pesti Egyházmegye esperesei – invitálására. A kedves, meghitt alkalomra Budapestről és környékéről érkeztek a meghívottak. Akadtak olyanok, akik egészségi állapotuk miatt személyesen nem tudtak megjelenni, de gondolatban együtt ünnepeltek a résztvevőkkel, és elküldték üdvözletüket a barátok, volt munkatársak számára.
A bensőséges légkörű ünnepséget Marschalkó Gyula nyugdíjas lelkész áhítata nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy noha nyugdíjas lelkészek gyűltek össze, Isten előtt mindnyájan munkában levő keresztények maradtak, mert a keresztény életből nem lehet nyugdíjba menni. „Pályám emlékezete” címmel Gáncs Aladár beszélt életének nagy fordulópontjairól, amelyek meghatározták személyes lelki és lelkészi fejlődését, egyházzenészi és prédikátori hivatástudatát. Visszaemlékezett a szeretett lelkészkollégákra, a teológiai gondolkodását alakító barátságokra s mindazokra, akik hatásukban, emlékükben vannak már csak közöttünk. Az Isten irányítását, hűségét megtapasztalt ember bölcsessége és a jövő felőli nyugodt bizodalma mély hatást tett e sorok írójára.
Az ünnep házigazdái – a két egyházmegye esperesei – megajándékozták a vendégeket a Madocsai Miklós által öszszeállított „Ádventi-karácsonyi mozaik” című könyvvel. Itt olvasható az a gondolat is, ami a nyugdíjas lelkészek találkozójának legfiatalabb tanújaként – látva az ősz fejeket és mosolygó szemeket – bennem is megfogalmazódott: „A ránk bízott Ige »igaz beszéd«, nem mese, nem legenda. Ne higgyünk az áltudományos szólamoknak. Isten szava igaz, megbízható. Aki erre épít, sziklára építi életét.” (Madocsai Miklós)
T. I.