Kultúrkörök
Történelmi séta Komáromban
Kiállítási tárggyá szelidült '48-as ágyú a monostori erődben |
A komáromi az ország legnagyobb várrendszere, de mérete párját ritkítja egész Európában is. Akkor vált az ország legfontosabb erődrendszerévé, amikor a 19. század elején a franciák elől menekülő I. Ferenc császár itt talált menedéket. Azért is nevezetes, mert egyetlen ellenségnek sem sikerült bevennie. Nem véletlenül hirdeti tehát az Óvár kapujánál őrt álló angyal: „Nec arte, nem marte” – sem csellel, sem erővel.
Erről az erődítményről már az 1218-ból származó írásos leletek is említést tesznek. Mindvégig katonaság állomásozott benne. 1827 és 1839 között fontos munkálatok zajlottak, melyek során kazamatarendszer is épült. A ma Szlovákiához tartozó Révkomáromban a Nádorvonal, a Vág-Duna mellett pedig a Vágvonal erődrendszert emelték.
Az ifjú Klapka György tábornok 1849. május 28-án lett Komárom főparancsnoka. Ő építtette a koppánymonos-tori homokhegyen a kőerődöt, melyhez mintegy tízezer segédmunkást és ezerkétszáz kőművest alkalmazott. Török Ignác, a későbbi aradi vértanú volt a várvédelem műszaki vezetője. Az erődöt homokdomb védte az ellenséggel szemben, de még a tetejére is földet vittek, így védelme tökéletes lett. „Gyalogos” lőréseket vágtak a falba a kézifegyvereknek, és ágyúlőrések is készültek az akkor már hátul töltős ágyúknak. A monostori erőd szabálytalan hatszög alakú, mészkőből és téglából épült, széles kőfal szegélyezi. A látogatók előtt ma is nyitva áll. Néhány éve értékes kiállítást rendeztek be a hatalmas épület egyik szárnyában.
A Csillag-erőd négyágú csillag alakjáról kapta a nevét. Jellegzetes formáját a 16. század végére nyerte el. Belülről sajnos nem látható, mivel napjainkban raktárnak használják.
Az 1871 és 1877 között épült Igmándi-erőd az erődrendszer legfiatalabb tagja. Oldalánál néhány kopjafa emlékeztet Komárom hős védőire, Görgey Artúrra, Klapka Györgyre, Guyon Rihárdra és a többi vitézre.
Berényi Zsuzsanna Ágnes