Kultúrkörök

Jelenet az előadásból

Egy amatőr társulat előadásában tekinthettük meg április 5-én a Kőbányai Gyülekezet Kápolna Színpadán Örkény István Tóték című drámáját. Az előadók az Országút Társulat nevet viselik, mivel az egykori "országúton", a Margit körúti ferences plébánián tartják próbáikat. A csoport nemcsak katolikusokból áll: reformátusok és evangélikusok is játszanak, illetve játszottak a színjátszó körben, többek között – s talán illő is előrebocsátani – e sorok írója is...

Az Országút Társulat tavaly lépett fel először Kőbányán, és örömmel tett eleget a felkérésnek idén is. A nézőtér sajnos nem bizonyult elég „kicsinek”, de aki ismeri az amatőrök életét, tudhatja, hogy a közönségszervezés nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Ha azonban egy csoport ilyen komoly darabbal készül, érdemes több előadást is tartania. Egy biztos, mindazok, akik aznap este ott voltak, nem csalódtak.

Be kell vallanom, hogy korábban sohasem láttam, még csak nem is olvastam a Tótékat, így semmiféle előzetes várakozásom nem lehetett Örkény István híres darabjával szemben. Összességében nagy hatással volt rám mind az előadás, mind pedig a dráma, amely a Tót család és vendégük – a családot egrecíroztató, sérült idegrendszerű őrnagy – közös napjait mutatja be.

A társulatnak nem volt célja, hogy szokatlan, különleges feldolgozásban tálalja a művet, a súlyt inkább a játékra helyezték. Jól megírt szövegkönyv esetében nincs is szükség feltétlenül többre. Sőt, bizonyos értelemben talán meghittebbé is vált az előadás azáltal, hogy csakis az eredeti szövegre és a „színészekre” hagyatkozott, akik az amatőrség bájával is hatni tudtak a közönségre. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lettek volna nagyon jók az alakítások. A szereplők némelyikéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de a többieknek is voltak kitűnően eltalált megnyilvánulásaik, amit az is bizonyított, hogy egyre többször hallatszott nevetés a közönség soraiban.

Az amatőrök játékára gyakorta jellemző, hogy előadásaikban a jelenetek nem pörögnek olyan gyorsan, mint ahogyan azt az „igazi” színházakban megszokhattuk. Számomra azonban a lassabb ritmusnak megvolt az a hozadéka, hogy alkalmam nyílt – még „menetközben” – felfedezni a darab mélyebb összefüggéseit, összerakni a sokasodó mozaikdarabokat a háborúról (ezt nem lehetett nem aktualizálni), az önmagából kifordult világról, a szép számban előforduló neurózisokról és az ajánlott gyógymódokról.

Ha van türelmünk ehhez a ritmushoz, ráébredhetünk, hogy talán jobb volna gyakrabban időt hagyni a földolgozásra, emésztésre. Eszembe jut, mikor egy lelkész egyszer mondatonként hosszan meg-megállva mondta el a Miatyánkot, és egészen különleges élmény volt rádöbbenni a sokat hallott szavak éppen megszólaló jelentésére. Egy színdarab is mélyebb tartalmakat tárhat fel, ha van időnk meghallani, meglátni mindazt, ami a színpadon történik.

Ahogyan említettem, személyes szálak fűznek ehhez a csoporthoz, mivel több évig velük játszottam, de talán nem az elfogultság íratja le velem, hogy nézőként sem volt nehéz megszeretni az Országút Társulatot.

(Az újabb előadások időpontjairól a www.tar.hu/szinjatszo honlapon találhatnak információkat az érdeklődők.)

Mády Erzsébet

Regionális hozzárendelés: Budapest–K?bányai Evangélikus Egyházközség