Egyházunk egy-két hete

A Győri EKE-csendesnapon Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét

Tavasz van. Az évnek ebben az időszakában megindulnak a kerti munkák, a talaj-előkészítés és a veteményezés. A gondos gazdák a bőséges termésben reménykedve vetik a földbe a magot. A Szentírás is sokszor használja a vetés és aratás képét Istennek ebben a világban végzett munkájára. Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) április 5-én megrendezett csendesnapjának témájául e természeti kép bibliai üzeneteit választotta. Az alkalom és a hozzá kapcsolódó események is mind az Isten veteményezésének eszközei kívántak lenni.

A győri csendesnapra sok gyülekezeti csoport több száz kilométeres utazás után érkezett meg. A korai kelés kellemetlenségei, a zötykölődés, a kényelmetlen ülés lehetett volna a beszédtéma egész úton, de akik felfedezték az ismerős vagy addig ismeretlen testvérekkel való együtt utazásban, az ismerkedésben, a testvéri beszélgetésben kapott lehetőségeket, azok számára már útközben megkezdődött a magvetés és az aratás is. A győri gyülekezet tagjai nagy szeretettel fogadták a vendégeket, és minden külső feltételt megteremtettek a magvetéshez.

Ittzés János püspök úr a Gal 6,7–9 alapján tartott igehirdetésében arra figyelmeztetett, hogy nemcsak Isten vet, hanem a Sátán is megpróbál hamis dolgokat a szívünkbe ültetni. Ha Pál szavai nyomán visszagondolunk az apostoli korra, könnyen támadhat irigység a szívünkben: milyen jó lett volna akkor vagy akár a reformáció idejében élni. De a hamar támadt vágyakozás után rádöbbenhetünk a ma is aktuális lutheri igazságra: „Ahol az Isten templomot épít, ott az Ördög is elkezdi építeni a maga kápolnáját.” Az ördög kápolnája pedig az isteni kegyelmet pótolni akaró hitetlen, önző emberi cselekedetből épül fel. Minden énnel kezdődő mondat Isten munkája ellen van, és hamis. Pedig az Atyának úgy tetszett, hogy a kereszt egyszerűsége által tartsa meg a hívőket. Ha naponta nem szánjuk oda magunkat Isten követésére, a gonosz könnyen el tudja gáncsolni új életünket. A kereszt azért áll, hogy az ördög hatalmát legyőzze szívünkben. A benne bízókat Isten maga vezeti a néha göröngyös, de mennybe vezető úton. Ne vonatkoztassuk másokra az isteni figyelmeztetést: „Ne tévelyegjetek!”, magunk álljunk Isten ítélete alá. Így majd Isten irgalma felemeli tekintetünket azokra a harcmezőkre, melyeken Urunktól kapott szabadságunkkal szolgálhatunk.

Amikor az igehirdetés után Győrfi Mihály az EKE történetét, hitvallását és szolgálatát mutatta be, arról a magvetéséről beszélt, amelyet Isten e közösségben végzett. Az EKE-re is igaz az, amely a földművelésben használt eke jellemzője, hogy a Gazda felhasználja ugyan, de nem az eszközön van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, amit az Úr végez rajta, keresztül és benne. Az elmúlt időszakra visszatekintve a közösség Isten munkájáért ad hálát, és a jövőre figyelve is csak benne van reménysége.

Az EKE ifjúsági akciócsoportja egy rövid jelenetben mutatta be, hogy a jónak tűnő lehetőségek kihasználásával az ember hogyan válhat azok rabjává. A bűnöktől terhelt állapotból valóságos szabadulást csak Jézus Krisztus adhat. Az ebéd közben személyes beszélgetésekre is lehetőség nyílt. A délután folyamán többen bizonyságot tettek arról, hogyan szólította meg őket Isten egy-egy igén keresztül, hogyan ért az életükben Isten vetése gyümölccsé.

A záró istentiszteleten Göllner Pál a búza és a konkoly példázatáról beszélt a Mt 13,36–43 alapján. Igehirdetésében arról szólt, hogy Isten országának építése töretlenül megy a beteljesedés felé. Jézus józanul mondja, hogy az ellenség sem tétlen: az ördög mindent meg akar rontani. Krisztus küldetését is sokszor derékba akarta törni, de nem sikerült neki. Mi is tapasztaljuk a gonosz rontó szándékát magunkon. Az Isten országa embereken keresztül terjed, őket nevezi a példázat Isten országa fiainak. A gonosz hatalma is embereken keresztül terjed, ők a gonosz fiai. A kérdés az, hogy mi mit terjesztünk, mit vetünk ebben a világban. Úgy is fogalmazhatnánk: hová tartozunk? Ne mondjuk azt, hogy ez majd csak az utolsó napon fog kiderülni! Hiszen Jézus ma is jó magokat vet, azaz Isten országa fiait. Adjunk hálát azért, ha ismerhetjük őt Megváltónkként.

Az Isten országának fia kifejezés állapotot fejez ki: Krisztushoz tartozást, még akkor is, ha vétkezünk. Nincs szó tökéletességről, hiszen csak az Úr volt bűntelen, tiszta. A végső ítélet Isten kizárólagos joga, ezért ne tartsunk senkit „konkolynak”. A mostani pillanatkép még változhat. Saulból is Pál apostol lett Isten munkája révén. Ne minősítsük a másikat, viszont megkérdezhetjük őt, számára ki Krisztus. A lelki közösség, az együtt szolgálás ugyanakkor igényli, hogy résztvevői Isten országa fiai legyenek. Mi a feladatunk Isten országa fiaként? Nem a minősítés, nem az ítélet előrehozása, nem a kritizálás, hanem a Krisztusról való tanúskodás.

Az alkalmat záró úrvacsorai közösségben a jelenlévők ízelítőt kaphattak ennek ez eljövendő országnak az örömeiből. A mennyei Gazda ezen a napon is bőkezűen szórta a magot, azzal a reménységgel, hogy jó földbe jutva sok és jó gyümölcsöt terem.

Herkely János

Regionális hozzárendelés: Gy?ri Evangélikus Egyházközség