Keresztutak

Az Evangélikus Élet Liturgikus Sarok rovata az utóbbi hetekben nemcsak az istentisztelet liturgiájával foglalkozik, hanem külön figyelmet szentel annak a térnek, amelyben a liturgia megvalósul, az istentisztelet ünneplése zajlik. A templom, ahol Isten népe minden ünnepnapon együtt van, és Krisztus feltámadását ünnepli, a keresztény ember életében fontos szerepet tölt be. Hogy mi az, amit ki-ki saját gyülekezetének templomában különösen jelentősnek tart, vagy amire nagyobb figyelmet fordít, eltérő lehet. Függ attól, hogy az illető gyülekezeti tagként, istentisztelet-látogatóként vagy éppen lelkészként van jelen Isten házában. Az azonban bizonyos, hogy az ünnep, az istentisztelet nem választható el attól a tértől – a templomtól, a gyülekezeti teremtől vagy más épülettől –, amelyben folyik.

A Magyar Egyházzenei Társaság 2003. március 13. és 15. között Szegeden tartott VI. kongresszusa a szent tér és az egyházzene, a liturgia összefüggésének vizsgálatát választotta fő témájául.

A példaértékűen ökumenikus indíttatású és lelkületű társaság istentiszteleti keretbe foglalta a szakmai munkát is. A különféle lelki alkalmak lehetőséget adtak az egyes felekezetek liturgiájának és templomainak megismerésére. Római katolikus, szerb ortodox és protestáns istentiszteletek segítették a böjt áldásaiban való részesedést. A konferencia résztvevői a gyakorlatban ismerkedhettek meg többek között azzal az új evangélikus istentiszteleti renddel is, amelyet egyházunk Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottsága állított össze.

A tanácskozást David Hiley előadása nyitotta meg. A regensburgi professzor személyes hitvallásként szólt arról, hogy ő maga élete folyamán hogyan jutott egyre közelebb a gregoriánhoz. Ezt video-felvétellel illusztrált beszámoló követte a kopt ortodox liturgiáról, amelyet dr. Déri Balázs tartott.

A második nap programját a fő téma, a szent tér és az egyházzene viszonya határozta meg. Előadások és kerekasztal-beszélgetés keretében ismerkedhettek meg a jelenlévők a szent tér felekezeti értelmezéseivel, annak kialakulásával, régi és mai formáival. Teológusok, liturgiai szakemberek, építészek közös gondolkodása volt ez a nap arról, hogy melyek azok az ősi hagyományok és elvárások, illetve mai igények, amik a szent terek megformálásában, kialakításában érvényesülnek, vagy érvényesülniük kellene. Természetesen e beszélgetés elsődleges feladata az volt, hogy megtalálja azokat a téralakítási lehetőségeket, amelyek az egyházzene szolgálatában állhatnak például azzal, hogy lehetővé teszik a kórus vagy az orgona megfelelő elhelyezését a templomban. Az egyházzenészek és az építészek közös véleménye volt az, hogy gyakrabban kellene találkozniuk, és szakmai beszélgetéseket folytatniuk azoknak, akik egy-egy templom tervezésében, megrendelésében, megépítésében, majd használatában részt vesznek. Isten háza ugyanis olyan épület, amelynek rengeteg igénynek meg kell felelnie, sok mindennek helyet kell adnia.

A kongresszus harmadik napján tisztújító közgyűlésre került sor. A tagság újabb két évre megerősítette tisztségében a társaság immár 12 éve munkálkodó elnökét, Dobszay Lászlót, és alelnö-két, ifj. Hafenscher Károlyt, az Országos Egyházi Iroda igazgatóját.

Ez a három nap az ökumenikus együtt gondolkodás és a párbeszéd szép példája volt a különböző keresztény felekezetek tagjai, egyházzenészei között. Megmutatta, hogy lehetséges a közös tervezés, a szakmai párbeszéd azok között, akik azt akarják, hogy Isten háza valóban az Ő dicsőségére épüljön fel, és méltó helyet biztosítson a – reménység szerint mindannyiunkban meglévő – lelki igény megvalósulására, Isten énekkel, zeneszóval történő dicséretére.

Wagner Szilárd