Keresztutak

Egyházunk Béthel Missziói Otthonában március 28. és április 1. között rendezte ez évi konferenciáját az Európai Belmissziói Szövetség, az EURIM. A szövetség gerincét a németországi és a skandináv evangélikus egyházakban működő missziói társaságok és ébredési mozgalmak alkotják. Ilyen például Németországban a Gnadauer Verband, amelynek számos szervezete, munkacsoportja működik. A tanácskozáson 20 országból kereken 80 személy vett részt. (A legnépesebb a német csoport volt 13 fővel, illetve a norvégok 9 küldöttel.) A szimpózium négy nyelven zajlott: folyamatos szinkrontolmácsolással angol, német, orosz és magyar nyelven lehetett hallani az előadásokat, felszólalásokat.

A nyitó napon, pénteken délután Joachim Drechsel „Népegyházból miszsziói egyházba” című előadása után Gáncs Péter korreferátumát hallhattuk, amelyben egyházunk missziói munkáját és terveit foglalta össze. A napi program bibliatanulmánnyal és imaközösséggel kezdődött, ezek sorában szombaton Siegfried Springer moszkvai evangélikus püspök, hétfőn Szeverényi János budai esperes, kedden Martin Sefranko szlovák lelkész szolgált.

Szombaton délelőtt Leif Nummela (Finnország) „Keresztényként kisebbségben” címmel tartott előadást. Előzetesen a programban olvasva, különösnek, talán megdöbbentőnek is éreztem a címet, hiszen Finnországot olyan országnak ismerjük, ahol hivatalosan csaknem minden lakos tagja az evangélikus egyháznak. A jól felépített előadás megdöbbentő példákkal igazolta, hogy a hitvalló keresztények bizony kisebbségben vannak az erősen szekularizálódott finn társadalomban. (E sorok írója ma is úgy tekint Finnországra, mint amely az északi evangélikus ébredési mozgalmak egyik bölcsője volt, ahonnan mi, magyarok is sok áldást és indíttatást kaptunk. Tudom én, hogy a mai finn társadalom már nem ugyanaz, mint amelyet „átgyúrtak” az ébredési mozgalmak, mégis szeretném érezni is, nemcsak remélni, hogy a régi hitből, erőből maradt valami.)

Szombat este Ittzés János püspök és ifj. Fabiny Tibor professzor „Spirituális helyzet Magyarországon” című előadása élénk érdeklődést váltott ki. Ittzés püspök úr a magyar társadalom helyzetével kapcsolatban utalt a családi válságjelenségekre (demográfiai helyzet, emberi kapcsolatok hiánya vagy torz volta), a lakosság felekezeti megoszlására is.

Az előttünk álló feladatokról úgy vélte: „A helyzet nem könnyű. Hogy mindez azt jelzi-e, hogy a mezők már fehérek az aratásra (Jn 4,35), vagy éppen azt, hogy még mindig várnunk kell, és imádkoznunk azért, hogy végre zendüljön a szél, és feszítse ki a most még fonnyadt vitorláinkat, nem tudom. De hát azt mindnyájunknak el kell fogadnunk, hogy ez az Úr titka. (…) Az imádságra kulcsolt kéz nem tétlen. A megújulásért, az ébredésért való könyörgésben állhatatosnak kell lennünk! Bárcsak mindenfelé védőhálót fonna a gyülekezetek buzgó könyörgése!”

Fabiny Tibor professzor vázolta Magyarország történelmi, politikai és vallási helyzetét, majd a katolikus, református egyházi megújulási és a neoprotestáns karizmatikus mozgalmakat. Részletesebben szólt egyházunk helyzetéről: az 1945–1990 közötti időszak egyházpolitikájáról, a Testvéri Szó, a Baráti Szó, az Ordass Lajos Baráti Kör, a Magyarországi Luther Szövetség, az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE), illetve az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) munkájáról. Az előadásokat követően a témához kapcsolódó kérdések hangzottak el, majd a napi programot záró imaközösség során többen imádkoztak a magyarországi egyházak, a magyar társadalom megújulásáért.

Hétfőn délelőtt Svein Granerud (Norvégia) „A keresztény etika alapelvei” címen tartott nagyon érdekes előadást. Délutánonként 4-4 tematikus csoportban beszéltük meg a felvetődött kérdéseket.

Mindegyik nap programjában volt egy blokk, amelyben a részt vevő országok egy-egy csoportja beszámolt egyháza helyzetéről, a misszió lehetőségeiről, gondjairól-örömeiről, a jövő tervei- ről. Nagy örömmel hallottuk kárpátaljai testvérünk beszámolóját, mely szerint a Kárpátaljai Református Egyház élő, ébredő és misszionáló egyházzá lett. Nagyon szükségesek voltak ezek az aránylag rövid tudósítások: sok fontos dologról értesülhettünk, jobban megismerhettük egymást, imádságainkkal segíthetünk testvéreinknek terheik hordozásában.

A résztvevőknek mintegy negyede ifjúsági missziói munkás, ifjúsági vezető volt. A csoportmegbeszélések során ők külön csoportot alkottak, és ifjúsági témákkal foglalkoztak.

Vasárnap két gyülekezet istentiszteletén vettek részt a konferencia tagjai, egyik részük a budahegyvidéki gyülekezetben – itt Leif Rasmussen dán lelkész angol nyelvű igehirdetését hallhattuk –, Budafokon pedig Christoph Morgner német lelkész prédikált. Így, ha csak felszínesen is, a konferencia vendégei ízelítőt kaphattak a magyar gyülekezetek istentiszteleti gyakorlatából.

A kedd délelőtt az összegezés, az értékelés és a jövő tervezésének programja volt. A korai ebéd után, 12 órakor indult az autóbusz a résztvevők egyik utolsó nagyobb csoportjával a repülőtérre.

Mit is mondhatnánk összefoglalásként? Nagyon jó, hogy itt volt ez a konferencia, hogy közvetlenül tapasztalhattuk a különböző országokból érkezett testvéreink gondjait, örömeit, hitét. Európának, ennek az öreg, megfáradt kontinensnek és egyházainak szüksége van a megújulásra. Ahogyan az evangélikus egyházi ébredés egyik úttörője, Gáncs Aladár írta 70 évvel ezelőtt: „Missziói keresztyénséget vár a világ. Az a nép, amelyben a másokért való élés ösztöne kihal, át fog esni a történelem rostáján, és az az egyház is!”

Dr. Győri József

Regionális hozzárendelés: Béthel Missziói Otthon