Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 15 - Életet formálni - emberséggel

Keresztutak

Életet formálni - emberséggel

Beszélgetés Hermann Schoenauerrel

Hermann Schoenauer
Amint arról lapunk más helyén beszámoltunk, április 4–6. között rendezték meg a közép- és kelet-európai projekteket támogató német intézmények konferenciáját Budapesten. A megbeszélések szünetében munkatársunk Hermann Schoenauer rektorral, a Neuendettelsaui Diakóniai Intézet vezetőjével találkozott.

– A Nürnberghez közeli Neuendettel-sauban a szeretetszolgálat keretében végzett munkát Wilhelm Löhe indította útjára 1854-ben. Az intézmény napjainkra Bajorország legnagyobb és Németország második legnagyobb ilyen típusú komplexumává lett. A tavalyi esztendő jelmondata így hangzott: „Életet formálni – emberséggel”. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Mindenekelőtt azt, hogy a keresztény értékekre figyelünk. A ránk bízottakért és velük együtt dolgozunk, szem előtt tartva emberi méltóságukat. Ötezer-nyolcszáz munkatársunk négy nagyobb munkaterületen végez szolgálatot. Egyrészt kétezer – elsősorban szel- lemi fogyatékos – embert gondozunk, közülük ezer főt foglalkoztatunk műhelyeinkben. Másfelől 1800 idős embert segítünk. Emellett pedagógiai tevékenységet folytatunk, és kórházi szolgálatot is végzünk.

– E háromnapos konferencián a német szeretetszolgálat képviselői mellett jelen voltak a román, a lengyel és a magyar diakóniai szakemberek is, öszszesen harminchatan. Miért éppen a mi fővárosunkra esett a választás?

– Évek óta, egészen pontosan 1994-től kezdve állunk kapcsolatban a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesülettel. Ez egyrészt tapasztalat-, másfelől pedig személycserét, azaz kétirányú találkozásokat és közös projekteket jelent köztünk és a Fébéhez tartozó piliscsabai mozgássérültotthon, a „Siló” között. Megállapodásunkat a közelmúltban, idén januárban hosszabbítottuk meg, ez adta az ötletet, hogy ezúttal itt ülésezzünk. Legközelebb – egy meghívásnak eleget téve – talán Lengyelországban jövünk össze.

– A megállapodás meghosszabbítása mellett ekkor került szóba az is, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház egészségügyi központot szeretne alapítani Budapesten...

– Valóban. D. Szebik Imre püspök és a Fébé képviselői azzal a kérdéssel fordultak hozzánk, hogy részt vállalnánk-e ennek a gyógyító és oktató centrumnak a létrehozásában. Mostani, rövid itt-tartózkodásunk során már megtekintettük a helyszínt, a Sportkórház területét, továbbá hozzákezdtünk az alapszabály megfogalmazásához.

Mindenekelőtt azonban szándékunkban áll, hogy közösen kidolgozzunk egy finanszírozási tervet. A Neuendet-telsaui Diakóniai Intézetnek vannak képviselői Brüsszelben is, az ő segítségükkel szeretnénk olyan uniós támogatásokhoz jutni, melyek révén megvalósíthatjuk elképzeléseinket Közép- és Kelet-Európában.

– Hogyan látja a szeretetszolgálat jövőjét?

– Úgy vélem, hogy ez a tevékenység az „emberit” hozhatja a társadalomba. Ha már az EU-t említettük, el kell, hogy mondjam: Európa motorja a gazdaság, de megítélésem szerint igazán csak akkor lesz egységes, ha szociális tekintetben is közös nevezőre jut. Ezt a folyamatot a diakónia nagyban befolyásolhatja, amennyiben azt hangsúlyozza, hogy bár fontos a gazdaság, de még ennél is fontosabbak a tagállamokban élő emberek, illetve a közöttük lévő szociális különbségek kiegyenlítődése.

Gazdag Zsuzsanna