Élő víz
Rabbuni
Nem jártam még a tónak partján, mely szavadra lett tükörsima s nyugodt. Nem ültem pirkadatkor a hegyen, hol ajkad Atyádhoz fohászkodott. Az olajfa görcsét se láttam, mely látott Téged s tán Noé madarát. Arimátiai sírboltjába se léptem, mely kínos halálod után ölébe bezárt. Álmomban a Hermon hófödte csúcsát csodálom s zöldellő cédrusát, érzem a galileai mezők színpompás virágainak illatát. Hajnalban kereslek a kertben, s madárként szárnyalok hangod hallatán. Ó, Föltámadott, álomban, s éberen, követni akarom lábad nyomát.
Deméné Smidéliusz Katalin