A vasárnap igéje

Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modo geniti)

Az őskeresztény gyülekezetek a húsvétot nyolc napon át ünnepelték. A húsvét hajnalán megkereszteltek a liturgiában új, fehér ruhát öltöttek. Az ünnepi hét minden napján és még a következő vasárnap is ebben jelentek meg az istentiszteleten. Ezért nevezték a húsvét utáni vasárnapot fehérvasárnapnak. A keresztelteket bevezették a gyülekezet közösségébe, élhettek az úrvacsorával, és teljes jogú tagjai lettek Krisztus egyházának. Ezt az ősi gyakorlatot vitte tovább az egyház, amikor a konfirmációt erre a vasárnapra helyezte. E gyakorlatot Magyarországon több gyülekezetünk is őrzi, és sok helyütt ezen a napon konfirmálnak gyermekeink. Miközben olvassuk e sorokat, gondoljunk rájuk is imádságban. A 116. zsoltár gyönyörű újszövetségi antifonája az egész vasárnap jellegét és tartalmát meghatározza: „ Mint a most született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.” (1Pét 2,2)

Mai igehirdetésünk bibliai forrása a feltámadt Jézusnak a tanítványok előtti harmadik megjelenése. Az evangélista megdöbbentő hitelességgel írja le a tanítványi kör botrányos tehetetlenségét. Olyannak mutatja Pétert és csapatát, amilyenek valójában voltak. Jézus feltámadása óta ők a húsvét tanúi, s most nem tudják, mit tegyenek. Jobb ötlet híján halászni mennek. Ismerik ugyan küldetésüket, de bennük kavarog az elmúlt évek, hónapok és napok minden perce. Ezért inkább hajóba szállnak, és halásznak. Jézus győzelme a halál és bűn felett, az új teremtés mindent átható dinamizmusa még nem ragadta meg őket. Nem találják a helyüket, és így munkájuk is hiábavaló. Nem fognak semmit, a háló üres marad. Aki nincs a helyén, annak erőfeszítései kárba vesznek.

A tanítványok éhesek és fáradtak a szó lelki és fizikai értelmében egyaránt.

Segítségre szorulnak, és ekkor a parton megpillantják az Urat. Csodálatos látvány, ahogyan Jézus megdicsőült alakja feltűnik. Minden tekintet – akarva-akaratlanul – rászegeződik. Először nem ismerik fel, de szavai nyomán lehull a lepel szemükről. Újabb megerősítést kapnak, hogy amit korábban már láttak, az nem ámítás: az Úr valóban föltámadt.

Jézus utánamegy tanítványainak. Nem hagyja, hogy küldetésüket elfeledve, gyengén és éhezve elcsüggedjenek. Nem mond le senkiről, és éppúgy megszólítja őket, ahogy annak idején tette. És íme, százötvenhárom nagy hal fennakad a hálón. A parton pedig parázs, kenyér és sült hal várja a leendő egyház apostolait és majdani mártírjait. Csupa melegség, csupa szeretet, testvériség sugárzik ebből a történetből. Jézus tudja, milyen nagy feladat vár erre a néhány emberre. Megmutatja nekik, hogy velük van, és akkor is velük lesz, amikor a győzelem hírével útnak indulnak, és a halál kultúrájába ragadt világnak az élet kultúráját, a feltámadás hitét és reménységét hirdetik.

Jézus a tó partján mindenkori egyházának lelkére köti: „Meghaltam értetek, de életemet visszavettem Isten kezéből. Íme, legyőzetve győztem! (Victor, quia victimus.) Most már nélkülem nem tehettek semmit, még halászni sem tudtok a segítségem nélkül. Feltámadtam, és ha hisztek bennem, ennél sokkal nagyobb dolgokat is cselekedhettek, mert emberek halászává teszlek benneteket.”

Péter, János és a többiek hamarosan elindulnak a világba, és népeket tesznek tanítvánnyá. Húsvéti követek lesznek a húsvétellenes, halálkultúrájába ragadt emberiség között. De most még csak a teli hálót látják. Esznek, és erőt merítenek. Az Úr immáron kétezer éve – velük együtt – hívja és várja asztalához a húsvéti hit tanúit. Krisztus ígérete ma is érvényes. Feltámadása ma is valóságosan ható erő. Az Úr megáll életpályánk partvonalán, megszólít és hív. Enni és inni ad, majd megbízással küld el. Ha nem vagyunk helyünkön, életünk meddő és sikertelen marad. De ő konfirmál és küld minket még akkor is, ha az élet kultúrájának hirdetőit hol kaftánban, hol díszes római köntösben, hol a kereszt szent jele mögé bújt hatalmaskodásban, hol bokáig érő sötét bőrkabátban, hol korunk jól öltözött, egyennyakkendős, sima szájú zsarnokainak képében üldözik. Mert mindig akadnak tébolyult elmék, akik Krisztus sírját igyekeznek ismét behantolni. A gonosz is tudja, hogy aki húsvéti hittel él, annak kitágul a horizontja: Krisztus feltámadásából él a földön, és halála óráján is Krisztus feltámadásából nyer örök életet. Legyünk hát bizonyosak: olyan Urunk van, aki mellettünk áll. Segít, hogy nagykorúan gondolkodjunk, és uralma nem nyomja el emberségünket, hanem megnemesíti azt.

Imádkozzunk!

Urunk! Állj meg életünkben, és szólj hozzánk, mert nélküled kicsúszik a talaj a lábunk alól. Szólíts meg minket, és teríts asztalt nekünk! Mi oly sokszor menekülünk tőled, és a halál réme, reménytelensége megbénítja életünket. Add Szentlelkedet, hogy a húsvéti győzelem a mindennapok küzdelmeiben egyedüli támaszunk legyen, új életben járjunk, és az örök élet örökösei legyünk. Ámen.

Gregersen-Labossa György