Egyházunk egy-két hete

Az elmúlt években jó néhány híradást kaptunk arról, hogy Budapesten egyre több helyen tartanak húsvét hajnalban istentiszteletet. Ez az ősi keresztény szokás – amely a húsvét minden eseményét és az egyházra vonatkozó következményeit felidézi, megéli, jelenvalóvá teszi – csodálatos közösségbe foglalja a résztvevőket, akik ezáltal a világkereszténység kétezer éves vérkeringése és az örök istentisztelet részesei lesznek.

A húsvét hajnali istentisztelet gazdag jelképanyagával, csöndjével és felkiáltásaival, sötétjével és meggyulladó-kiteljesedő fényével, mozdulatlan kezdetével és mozgalmas „programjával” elindítja a közösséget és benne az egyes embert a húsvéti utakon, hogy hírvivője lehessen az igazi, szalagcímbe való bejelentésnek: „Az Úr feltámadt, valóban feltámadt, dicsérjük az Urat!”

A budapesti híradások mellett nem sok jelzést kapnak olvasóink olyan vidéki eseményekről, ahol nem különleges vendég érkezik, nem rendkívüli látogatás zajlik, „csupán” egy gyülekezeti istentiszteletet tartanak – egy különlegesen szép, bensőséges, az évet és néhány ember egész életét meghatározó alkalmat.

A remélhetőleg egyre több nem budapesti egyházközségben is bevezetendő gyakorlat már természetes „hagyomány” Szombathelyen. Idén ötödik alkalommal gyűltek össze a testvérek napfelkelte előtt, hogy az ószövetségi igéket hallva a sötétségből elindulva a Fény ünneplésével, a keresztelő és konfirmáció megtartásával, a húsvéti örömhír meghirdetésével és a Feltámadottal való asztalközösségben megéljék a húsvét csodálatos titkát. Az ősi szokásnak megfelelően ebben az évben is életre szóló döntést hozó felnőttek indultak el a hosszú felkészítés után a tudatos keresztény életúton. Teli templom részesedett a húsvéti kincsekben, majd vett részt felszabadult örömmel, húsvéti boldog lélekkel az istentiszteletet követő közös reggelin.

S ami túlmutat a gyülekezet határain, ok a közös hálaadásra: egy felnőtt kérte keresztelését, és tíz (!) fehér ruhás felnőtt fogadta Isten megerősítő (konfirmáló) áldását. Egy minden mást sugalló világban isteni csoda ez! Hála érte az egész egyház Urának, és áldás a komoly döntést hozók életére! Az egyház imádkozó szeretete kísérje mindannyiukat.

A hajnali ötkor kezdődött szertartás és a hozzá kapcsolódó agapé nyolckor véget ért. Azután a megszokott istentiszteleti rend szerint folytatódott az ünnep: 10-kor a minden eddiginél telibb templommal zajló fő-, majd az esti istentisztelettel. A gyülekezeti élet ment tovább, de a reggel, az Úr napjának reggele felejthetetlen maradt. És nem csak annak a tíz új evangélikusnak.

Ecsedi Zsuzsa