e-világ

Milyen helye van Istennek s egyáltalán a kereszténységnek az európai integrációban? Szerepeljen-e bármiféle hivatalos utalás az Európai Unió alapdokumentumaiban arra a hagyományra, amelyet a kereszténység immár kétezer éve megtestesít Európában – és persze a világ más részein is? Ezek a kérdések már évtizedek óta fel-felbukkannak a szervezettel kapcsolatos vitákban, de mostanában talán minden korábbinál aktuálisabbak: tavaly óta ülésezik ugyanis az EU új alkotmányát kidolgozni hivatott konvent, s e testületnek ebben a témában is állást kellene foglalnia.

A római katolikus egyház évtizedek óta szorgalmazza, hogy a legfontosabb dokumentumokban hivatkozzanak Európa keresztény értékeire, sőt magára Istenre. Az EU történetében új szakasz kezdetét jelentő 1992-es maastrichti szerződés előtt sok vita folyt erről a kérdésről, ám végül az egyházak és a keresztény hagyományok nem kerültek be a szövegbe – mint ahogyan nem lettek megemlítve a szintén kulcsfontosságú 2000-es nizzai szerződéssel egyidejűleg elfogadott Alapvető Jogok Chartájában sem. Az ellenzők táborát Franciaország vezeti – itt ugyanis nagyon komolyan veszik az állam és az egyház szétválasztását –, ám több más tagország is elveti a kereszténységnek az EU-dokumentumokban való megemlítését: a másik fő érv az, hogy ez automatikusan kirekesztő lenne minden más vallással szemben.

Mostanában viszont egyre többen emelik fel hangjukat a másik oldalról is: köztük vannak az egyházak (2002 decemberében Németország mindkét nagy egyháza, a római katolikus és az evangélikus is sürgette, hogy az európai alkotmányban szerepeljen Isten neve, mivel az európai értékek alakulását alapvetően befolyásolta a keresztény vallás), de fontos politikai erők is támogatják ezt a törekvést, például az Európai Parlament kereszténydemokrata frakciója. Nemrégiben pedig Szájer József fideszes képviselő, az Országgyűlés alelnöke kezdeményezte, hogy az EU alaptörvénye említse meg a kereszténységet, az Európát összetartó hitbéli hagyományt, illetve Istent.

A konvent azonban – legalábbis az eddigi tervezetek szerint – nem menne ilyen messzire: csak a vallást, nem pedig konkrétan a kereszténységet említené az új alapokmány készülő szövegében. Eszerint a szervezet tagjai „tudatában vannak történelmüknek és közös lelki és erkölcsi örökségüknek, az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan általános értékeinek, valamint annak, hogy Európa mivel tartozik vallási örökségének”.

Mindenesetre a vallási kérdések szerepe várhatóan erősödni fog az EU életében, hiszen a szervezetbe bekerül a rendkívül katolikus Lengyelország. A lengyel papság túlnyomó része híve az EU-csatlakozásnak, de az utóbbi időben némileg megerősödtek körükben az uniós csatlakozással kapcsolatos aggodalmak a vélt erkölcsi és életmódbeli következmények miatt, amelyek alapvetően érintik az egyház tanításait. Tartanak többek között a terhességmegszakítás és az eutanázia törvényesítésének lehetőségeitől, valamint a lengyelek hagyományos szokásainak szabadosabbá válásától.

(MTI)