Evangélikusok

Kedves, ősz hajú úr nyitja ki a nagykovácsi ház ajtaját. Dolgozószobája rajzokkal teli, a régi bútorokkal berendezett nappaliban rend és harmónia uralkodik. Richly Zsolt rajzfilmrendező-grafikussal, a televízióból ismert Kockás fülű nyúl, Kíváncsi Fáncsi és Heltai Gáspár fabuláinak megálmodójával otthonában a családról, hitről, illetve a rajzolás szépségéről beszélgettünk.

*– Rajzfilmfiguráit sokan, sokfelé ismerik. Azt viszont kevesen tudják Önről, hogy szorosan kötődik az evangélikus egyházhoz.*

– Igen, ez a kötődés kezdettől fogva, több szempontból is adott volt. Pedagógus szüleim is evangélikusok. Sopronban születtem 1941-ben, de hároméves koromig Aszódon laktunk. Korán elveszítettem az édesapámat, Richly Emilt, aki hősi halált halt a második világháborúban. Az ötvenes években nagyon sokat jelentett számomra az iskola, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum szellemisége és a soproni gyülekezet is. Ezenkívül hálával emlékszem vissza keresztanyámra, az aszódi Burró Irmára is. Hitem és istenkeresésem feleségem édesapjának halála után vált ismét igazán intenzívvé.

*– A budavári gyülekezetben először presbiter lett, majd pedig a képviselő-testület tagja. Nagykovácsi lakosként vasárnaponként a Budavárba járni istentiszteletre – nem mindennapi hűségről tesz tanúbizonyságot.*

– Én ezt nem tartom olyan nagy dolognak. Egyszerűen csak kötődöm ahhoz a templomhoz. A lelkészekhez, a falakhoz, a szépen feldíszített oltárhoz. Úgy érzem, oda tartozom, ezért mindig szívesen megyek mind a templomba, mind pedig a gyülekezetbe.

*– A családjára visszatérve: édesapja, nevelőapja, féltestvére is rajztanárok voltak. Kezdettől fogva tudta, hogy Ön is a rajzolással szeretne foglalkozni?*

– Azért kivétel is akad a családban, nagyapám például cukrász volt, de nagyon szépek voltak a tortamintái… A viccet félretéve: öröklődik-e a kedv és a tehetség? Nem tudom. Két fiam van, egyik se rajzol hivatásszerűen, viszont a kisebbik unokám nagyon ügyes. Ami engem illet, számomra mindig is egyértelmű volt, hogy majd a rajzolás felé orientálódom. Úgy gondolom, mindenki azzal az eszközzel dicsérje az Istent, amivel a legjobban tudja. Használni szeretnék azzal, amihez értek, és addig csinálni, ameddig csak lehet.

*– Kap is elegendő feladatot?*

– Köszönöm, nem panaszkodhatom. Hetente kétszer tanítok: egyrészt egy animációs rajztanfolyamot tartok, másfelől pedig az Iparművészeti Egyetemen vagyok óraadó tanár. Emellé jönnek még a különböző megbízások, illetve a saját elképzelések.

*– Mint amilyen a hittankönyv-illusztráció is.*

– Igen, például. Sólyom Anikó keresett meg azzal a kéréssel, hogy illusztráljak egy új hittankönyvet. A feladat nem idegen tőlem, korábban már készítettem rajzokat egy zenei általános iskolában használt énekkönyvhöz. Egy hittankönyv persze egészen más munkát jelent. Örülök neki, és kihívásnak tekintem, mert – a hozzá tartozó szövegek, illetve feladatok tartalmát figyelembe véve – többféle stílusban kell rajzolni.

*– Kapott már más vallási jellegű megbízást is?*

– A Teológiai Irodalmi Egyesület 2000-ben adta ki a „Veled egy életen át. Gondolatok a szerelemről és a házasságról” című könyvet, ezt én illusztrálhattam. Ezenkívül saját, régi vágyam volt, hogy animációs filmet készítsek Luther életéről, de ez mostanáig nem jött össze. Ezután kaptam egy ajánlatot Jézus példázatainak rajzfilmes megjelenítésére, ám sajnos nem boldogultam ezzel a feladattal. Ugyanis minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább úgy éreztem, hogy ezeket a példázatokat a szívünkben kell megválaszolni, bennünk van a felelet. Ha kimondom, lerajzolom őket, akkor elveszíti a hatását mindaz, amit a Biblia közvetíteni akar. Ezért inkább elálltam az ötlettől.

De a vallási tárgyú témák valahogy továbbra is ott „keringtek” körülöttem. A Kecskeméti Filmstúdióból hat képes forgatókönyv elkészítésének ötletével kerestek meg. „A magyar föld szentjei” című sorozatba eddig Szent Gellért, Szent László, Szent István, Szent Erzsébet, Kapisztrán Szent János, valamint Boldog Özséb került be.

*– Nemrég pedig a gyülekezete is felkérte egy kiállításra...*

– A Budavárban tudják, hogy rajzolok. Pár évvel ezelőtt már volt egy csoportos kiállításom a kápolnában. Most Bence Imre lelkész indítványozta, hogy mutassam be munkáimat. A tárlaton szereplő harminc alkotás egyfajta keresztmetszete lenne az elmúlt negyven esztendő termésének. Ezek ugyan nem kifejezetten vallásos jellegű illusztrációk, de remélem, szellemükben azok. Ezúton is szeretettel hívok minden érdeklődőt az április 27-én 17 órakor nyíló kiállításra.

Gazdag Zsuzsanna