evél&levél

Április 26-án szép tavaszi napsütésben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének révfülöpi csoportja útnak indult, hogy felkeresse Batthyány-Strattmann László emlékhelyeit. Mint ismeretes, a példamutató életű orvost a katolikus egyház nemrégiben boldoggá avatta.

Először Körmendre mentünk, ahol Gyürki atya mutatta be a családi emlékeket, és mesélt a mélyen hívő orvos életéről. „Hálás vagyok a jó Istennek, hogy az orvosi hivatást választatta velem, és annyi szeretettel irányított, vezetett, míg meglett a diplomám és aztán a kórházam”– írja visszaemlékezésében László doktor. Batthyány-Strattmann László nagy elszántsággal és végtelen türelemmel gyógyította betegeit. 1907-től a szemsebészetre szakosodott. A nehéz műtéteknél is mellette volt felesége, akivel példás családi életet éltek.

Doktor Batthyány tudatosan lett a szegények orvosa, honoráriumot nem fogadott el, sőt a betegek útiköltségét, későbbi szanatóriumi kezelését is fedezte. 1920-ban költözött Körmendre, és a vár egyik melléképületében rendezte be kórházát. A sok munka mellett szigorúan ügyelt gyermekei lelki nevelésére, az imádságok, lelkigyakorlatok hozzátartoztak mindennapjaikhoz. Ő maga is rendszeresen vállalt templomi szolgálatot. „A felebaráti szeretet tettekben mutatkozik meg, tehát áldozatokban is! – Igaz szó, amelyet Isten kegyelmével jól meg akarok jegyezni magamnak!” – írja naplójában.

Körmend evangélikus templomában Pőcze István lelkész kalauzolt minket. Miközben megismertük a templom történetét, hallhattuk az orgona gyönyörű hangját is.

Körmendet elhagyva Németújvárra igyekeztünk. Sokan megállapítottuk, hogy Ausztria még mindig sokkal tisztább, mint Magyarország. Jó volt nézni a rendezett földeket, erdőket, a tiszta falvakat. Nem találtunk erdei szemétlerakókat és más csúfságot.

Németújváron a vár „bevétele” után megkoszorúztuk Batthyány László sírját.

A sok program és látnivaló közben elszaladt az idő, de hazafelé még egy kis kitérőt tettünk, és Léka várát is érintettük. A főtéren, az altemplomban megálltunk a Nádasdyak sírjánál, majd – Kőszegen át – késő este értünk vissza Révfülöpre.

Somogyi Veronika