Evangélikusok

A békéscsabai evangélikus hívek száma a XVIII. század végére elérte a tízezer főt. Az 1745-ben épült, később bővített ún. Kistemplom egyre inkább kicsinek bizonyult, ezért fölmerült egy új templom építésének terve.

Több lehetőség közül Milecz Mihály lelkész javaslata győzedelmeskedett, amely szerint a régi templom megtartásával építenék meg az újat, így a gyülekezet a munkák idején sem marad istenháza nélkül.

A Kistemplommal szemben, a tér keleti oldalán lévő hatalmas telken kezdték meg 1807-ben az alapkő letételével Magyarország legnagyobb evangélikus templomának építését. A saját erőből, a gyülekezet minden tagjának anyagi áldozatával elindult építkezés a lendületes kezdés után a napóleoni háborúk és az azt követő pénzromlás, a hívek elszegényedése miatt 1811-ben megakadt. Csak két évvel később folytathatták a munkákat, és végül 1824-ben, Péter-Pál napján szentelték fel.

A nagyméretű, hosszában héttengelyes, a rövid oldalon háromtengelyes istenháza nyugati homlokzatát torony zárja, keleti homlokzata az eredeti tervtől eltérően kontyolt oromzattal végződik. A templom összképe harmonikus, nyugodt, szinte méltóságteljes. A toronyra eredetileg könnyed, késő copf stílusú sisakot helyeztek el, de sajnos az 1834-es földrengés pusztítása után kisebb, a torony testével nem arányos sisak került.

Lenyűgöző a hatalmas belső tér, a karzatokra vezető csigalépcsők szinte lebegni látszanak a kívülről beáradó fényben. A templom félköríves boltozata, a karzatok lágy barokk kosárívei könnyedséget, a fehérre festett falak és pillérek puritán kialakítása tisztaságot, emelkedettséget sugároz. A Nagytemplomba belépőt a keleti falon elhelyezett hatalmas szószékoltár és a keresztelőmedence ragadja meg. A kimagasló kvalitású szószékoltár-építményt az evangélikus egyházművészet nagy egyénisége, Dunaiszky Lőrinc szobrász tervezte és kivitelezte. Az 1823-ban az elkészült részfaragványokat, díszítményeket, szobrokat az architektúrával együtt a helyszínen állították össze. Ekkor készültek el a padsorok, illetve a karzatok berendezése is. Az oltár előtt balra álló piszkei vörös márvány, kehely alakúra formált keresztelőmedence szintén Dunaiszky fantáziáját, tehetségét dicséri. Fontos kiegészítőként a nyugati karzaton kapott helyet az orgona.

A békéscsabai Nagytemplom esetében az oltár és a szószék a második karzatig magasodik, szinte önálló építészeti alkotássá válik. A szószék és az oltár ilyen típusú egyesítését a többkarzatos templomok létrejötte indokolta. A szószékoltár szigorú ikonográfia szerint épült fel: az úrasztala fölött az oltárpredellán az utolsó vacsora domborműve, az oltárkép az úrvacsorát követő megváltást, vagyis Krisztus kereszthalálát ábrázolja (Leonhard Landau munkája, sajnos 2000 nyarán ellopták), az oltár fölött elhelyezett szószék az apostolok küldését, a szószék fölötti hangvetőn a Szentlélek galambja az Ige kinyilatkoztatását szimbolizálja. A két oszloppárral keretelt, timpanonos oltárépítményt allegorikus szoborcsoport teszi teljessé.

Közép-Európa legnagyobb evangélikus templomát kiváló akusztikája hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszi. 1978-ban a földrengés megrongálta, de szépen rekonstruálták.

(Csigó László: Magyar evangélikus templomok című könyvének felhasználásával)

Regionális hozzárendelés: Békéscsabai Evangélikus Egyházközség