Keresztény szemmel

Emlékképek

Leginkább az bánt, hogy nem emlékszem, hogy a pecázáskor Beela ott volt-e velünk nyaralni Cellben, vagy az egy másik nyár volt? Beela, az unokabátyám volt, akinek Imre volt a becsületes neve. Viszont a szomszédban lakott a nagyon kedves és nagyon nagyothalló Fodor néni. Egyszer azt kérdezte: – Ki ez az új pesti fiú? Mi azt mondtuk: – Imre. Erre ő azt kérdezte: – Beela? Persze volt nagy röhögés, abból a fajtából, amit csak ebben a gonosz serdülőkorában tud az ember.

Innen kezdve azonban Imrét mindenki csak Beelának nevezte. Így ment a névadás az Árpád utcában.

Befőtt, Róka, Skalecz Lali, a bátyám és én a Hosszú-tóra mentünk pecázni. A bennszülött fiúknak pompás horgászfelszerelésük volt. Nekünk is kihoztak valamit a maradék damilokból, ólmokból és horgokból. A Hosszú-tóban – amit sokan csak Szemétgödörnek hívtak, mélyebben hordozva ezzel a hely szellemét – a természet túlélő képességének meggyőző bizonyítékaként volt hal. Javarészt kárász, de talán még valami keszegszerűség is. Persze halat soha nem fogtunk. A fiúk igen, de mi soha. Talán a celli halak tudatosan nem részeltették a halfogás örömében az idegeneket. Hazafelé aztán a srácok adtak egy kárászt. Megsajnáltak, vagy a barátságból fakadt, ami ilyenkor, nyaranként örökkévalónak tűnt mindegyikünk számára, és még a testvérségnél is erősebb volt? Nem emlékszem már. Tény az, hogy hazafelé adtak egy kárászt, hogy ne maradjon üres a vödrünk, amit a rengeteg fogott halnak hoztunk.

Olykor lenézek ma is a vödrömre. Tudom, hogy nem fogtam semmit, mégis valaki mindig telerakja az ő halaival. Pont úgy, mint egykor a galileai Simon Péternek. Talán megsajnál, hogy ne kelljen végül üres vödörrel hazatérnem, talán barátságból? Nem tudom.

Vajon hol lehet Befőtt, Róka, Skalecz Lali? A bátyám megvan. Azt hiszem, én is. Beela ma már egyszerűen csak Imre.

Koczor Tamás