A közelmúlt krónikája

A bobai lelkészlak

Mint arról már lapunkban is hírt adtunk, az egyházi esztendő első napjaiban – míg a Vas megyei lelkészek együtt készültek a karácsonyi ünnepekre – a bobai parókia percek alatt kiégett. Az épület csak azért nem égett le, mert a falu lakói összefogtak, és rövid időn belül sikeresen eloltották a tüzet.

Az adventi időszakban szomorú látvány fogadta az arra járókat: koromfekete falak, elégett bútorok; ruhák, értékes könyvek váltak a lángok martalé- kává. A gyülekezet férfi tagjai az udvaron álló traktorra lapátolták a tönkrement berendezési és használati tárgyakat. Félretéve az otthoni dolgokat és gondokat, az ünnepi készülődést, aszszonyok, férfiak, idősek és fiatalok siettek a lelkészcsalád segítségére. „Öszszeforrva szeretetben egy közös test tagjaiként” tudtak és tudnak egymásért szívesen „minden terhet hordani”. Ez megnyilvánult nemcsak a helybeliek, hanem nagyon sok szerető szívű gyülekezet és magánszemély áldozatvállalásában is, amelyet a bobaiak köszönettel és hálás szívvel fogadtak.

Az eltakarítás után a presbiterek példamutatása mellett a gyülekezeti tagok is kivették részüket az újjáépítést előkészítő munkákból. A böjtben aztán megjelentek az iparosok: mind a paplakon, mint a templomnál azóta is naponta két brigád tevékenykedik megállás nélkül. A parókia tetejére új tető kerülhetett.

Míg a munkások a templom szép külsején fáradoznak, addig a lelkész a lelkek épülésén szorgoskodik. Éppen ezért a böjti istentiszteletek mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a gyermekek, a családok gondozására. A kicsinyeket és az anyukákat egy húsvét előtti közös készülődésre hívta, ahol mutatós, szép ablak- és ajtódíszek készítése mellett a tojásfestés fortélyait is elleshették a jelenlévők. A nagyheti eseményeket színesítette egy fiatalember nagycsütörtök esti konfirmációja is.

Nagyszombat este a hagyományos feltámadásváró családi istentiszteletre gyülekezett össze a bobaiak apraja-nagyja. Az istentisztelet elején minden gyermek egy szép színes pillangót kapott a feltámadás és a tavasz jelképeként. Az igehirdetést követően a gyermekek közreműködésével – óvodástól a gimnazistáig – kerülhetett egyre közelebb a gyülekezet tagjaihoz a feltámadt Jézus.

Könyörgő szívvel zengett az ének: „Jézusnak éljünk, semmit ne féljünk!” A befejező részben játékosan tanulhatták meg a gyermekek azt az aranymondást, melynek egyes szavai a templomban voltak elrejtve, és amit összerakva vált érthetővé, hogy „Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül...” (Lk 24,46)

A záró imádságban pedig a kis közösség minden tagja hálát adott Istennek a feltámadt Jézusért, a külső és belső építkezésért, azokért a testvérekért, akik itt és szerte az országban szívükön és imádságukban hordozzák a bobai gyülekezetet.

Kiss Judit

Regionális hozzárendelés: Bobai Evangélikus Egyházközség