Kultúrkörök

"Sine praeteritis nulla futura."

Egyház, felsőoktatás, értelmiség, jövő, Luther Otthon. Milyen lesz a jövő egyháza? Miért fontos az egyházi felsőoktatás? Hol a helye az értelmiségnek a gyülekezetekben? Milyen szerepet játszik a Luther Otthon az evangélikus egyházban? A Luther Otthonban tartott félév végi előadássorozat többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ.

Év vége felé közeledve az ember általában számvetést készít. Mérlegre teszi a múltat, értékeli elvégzett munkáját, az elért eredményeket, és elgondolkozik azon, hogy milyen jövőt lehet ebből építeni. A Luther Otthon lakóit is foglalkoztatják ezek a kérdések, ezért meghívták egyházunk három neves vezetőjét: D. Szebik Imre elnök-püspököt, ifj. Hafen-scher Károly országos irodaigazgatót és D. dr. Harmati Béla püspököt. Előadóink az áhítatok után a Luther Otthon és a jövő egyháza kapcsolatáról fejtették ki véleményüket.

Első vendégünket, D. Szebik Imrét az evangélikus értelmiség egyházunkban betöltött szerepéről kérdeztük. Véleménye szerint az aktuális népszámlási adatok tükrében kiemelten fontossá válik felekezetünk jövője. Az evangélikus egyház létszámának csökkenése nem szabad, hogy kétségbe ejtsen bennünket, ellenben tudatos misszióra kell, hogy bátorítson. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a munkatársképzésre és arra, hogy az értelmiség otthonra találjon a gyülekezetekben.

A következő heti áhítaton régi ismerősként üdvözölhettük ifj. Hafenscher Károlyt, aki kollégiumunk első lelkészeként kedves emlékeket idézett fel, és szeretettel gondolt vissza „Luther otthonos” éveire. Jelenlegi tevékenységi köre nagyon szerteágazó, hiszen 62 munka-társával együtt a Magyarországi Evangélikus Egyház munkájának egészét hivatott összehangolni. Kapcsolata intéz- ményünkkel ennek ellenére sem szakadt meg: más „szerepkörben” bár, de figyelemmel kíséri az otthon sorsát. Szerinte a kollégium jelenlegi épülete nem alkalmas a betöltött funkcióra, hiszen a felmenő rendszerben működő szakkollégiumban nincsenek megfelelő oktatási és közösségi helyiségek. Tisztában van vele, hogy a Luther Otthon és Szakkollégium – jelenlegi körülményei között – nehezen tud színvonalas képzést nyújtani, habár kulcsfontosságú szerepe lehet a jövő egyházában. A támogatásra azonban még várnunk kell.

Beszámolójában ő is kitért a népszámlálási eredményekre, miszerint a vártnál többen vallották magukat az egyházunkhoz tartózónak. Sajnos ezeket az adatokat fenntartással kell kezelni, mivel jóval kevesebb azoknak a száma, akik számára a hit valóban életformát jelent. A számbeli és hitbeli növekedéshez kétirányú változásra van szükség. Öntisztulásra, elkötelezettségre és tudatos döntésre az egyik, illetve jól átgondolt egyházszervezésre és egyházpolitikára a másik oldalon. Ennek megvalósításában nyújthat segítséget az oktatás – így a Luther Otthonban folyó képzés is –, új munkatársakkal támogatva a gyülekezeteket.

„Sine praeteritis nulla futura”, azaz múlt nélkül nincs jövő. D. dr. Harmati Béla találó idézete akár előadásának mottójául is szolgálhatott volna. Mint kollégiumunk egyik fő támogatója már a megalakulásnál segédkezett: az épületet ő vette át annak idején a munkásőröktől. Lelkesedése és sokoldalúsága abban is megnyilvánult, hogy az adventi áhítaton vállalta – vizsgájára készülő – kántorunk helyettesítését. Előadásában arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy hol helyezkedik el a Luther Otthon az egyházi felsőoktatásban. „A tetején” – hangzott a rövid, optimista válasz.

Felhívta figyelmünket arra, hogy az evangélikus egyházban mindössze három felsőoktatást szolgáló intézmény működik: a hittudományi egyetem a hozzá tartozó Teológus Otthonnal, valamint a Luther Otthon és Szakkollégium. Evangélikus szakkollégium viszont nincs több az országban, jelentősége éppen ezért meghatározó. A szakkollégiummá bővült Luther Otthon olyan szellemi műhely lehet, amely alkalmas komoly, keresztény értékek közvetítésére.

Új otthonlelkészünk, Győri Tamás fia- talos lendületével az elődei (ifj. Hafenscher Károly és Győri Gábor) által kijelölt úton szeretne továbbhaladni, ugyanakkor egyéni ötleteit is igyekszik a kollégium javára fordítani. A Luther Otthon valójában nem más, mint egy gyülekezet, amely akkor működik jól, ha képes önmagát szabályozni. Ennek érdekében Tamás arra törekszik, hogy bevonja a diákokat a döntéshozatalba. Az elmúlt időszakban olyan kérdések foglalkoztattak bennünket, mint például az, hogy kik legyenek az új presbiterek, hogyan szabályozzuk a vendégek elszállásolását, vagy mi módon próbáljuk meg rávenni társainkat a közösségi élet szabályainak betartására. Az eddig elért eredmények még csak apró lépések, de általuk is közelebb jutunk a kitűzött célhoz. A Luther Otthon feladata ugyanis az itt lakók erkölcsi és hitbeli ismeretekkel való gazdagítása annak érdekében, hogy ezeket később – mint evangélikus egyháztagok – munkahelyeiken és gyülekezeteikben egyaránt kamatoztatni tudják.

A Luther Otthon szeretne aktívan részt vállalni a jövő evangélikus egyházának építésében. Ehhez kapcsolódóan vetődik fel a kérdés, hogy tanulmányainkat befejezve választott hivatásunkat vajon tudjuk-e keresztény szellemben végezni. Reményeink szerint tavasszal egyházunk harmadik püspöke, Ittzés János is állást foglal majd ebben a témában.

Balogh Zsuzsanna és Tóth Veronika