Élő víz

Ha jobban megfigyeljük, észrevehetjük, hogy már január első napjaiban hosszabbak a nappalok az éjszakánál. Mintha a természet is büszkén hirdetné, hogy Jézus megjelenésével fény költözött ebbe a rideg és szürke világba. Isten kegyelme, hogy ennek ez évnek az elején sincsen ez másképpen. A mesterséges világítást egyre inkább felváltja a természetes fény. És miközben a nap sugarainak simogató fénye egyre erősebb lesz, azt is megfigyelhetjük, hogy manapság nagyon sokan panaszkodnak az emberi szívben megtapasztalt hűvös sötétségről, amely már szinte tapintható.

Mintha mára minden összeesküdött volna az emberiség ellen. Az lett az igazi érték, ami a kulturális igények helyett az ösztönöket szolgálja ki. Elég csak a televíziót megemlíteni, amely mint intézményesített nevelőtanár oktatja népünket. Amikor pedig megelevenedik környezetünkben egy képernyőről jól ismert – és ott akár még elismerően is díjazott – brutális jelenet, akkor mindenki értetlenül és megdöbbenve fogadja. Ha az lenne a való világ, amit bemutatnak, és el akarnak hitetni velünk, nem lenne értelme tovább élni a földön. Szerencsére még nem tartunk ott. A magas nézettséget már csak úgy lehet elérni, hogy a színvonalat csökkentjük. De vajon milyen messzire és milyen mélyre merészel az ember eltapogatózni a sötétségben?

Megvakult és elsötétített környezetünkben mit tudunk megmutatni utódainknak? Mit hagyunk az utókorra? Valóban elhisszük, hogy sikerül tisztának maradnunk, és megvédhetjük gyermekeinket ebben a piszkos környezetben? Hány jó szándékú család belebukott már a próbálkozásba… Éppen az ellenkezőjét érték el, mint amit szerettek volna. Mert csak a saját jó szándékukban és szeretetükben bíztak, és nem akarták megismerni azt, aki a szívekbe hoz világosságot. Inkább megmutatják, hogyan kell használni a lámpát a sötétben, ahelyett hogy a fényre vezetnék őket, ahol megláthatják bűnös voltukat, ahol Jézus megtisztíthatja őket. Nem kiküldeni, hanem kihívni kell az embereket a fényre. Hány szülő küldi a gyermekét templomba, ahelyett hogy hívná! Nem mindegy! S az egyháznak ilyen ellenszélben kell hallatnia szavát.

Miközben az ember istent játszik, és immár embert teremt, a sátán vidáman munkálkodik, és elhiteti velünk, hogy ő csak jót akar nekünk. Elhiteti velünk, hogy maradjunk csak nyugton a sötétségben, ahol ő az úr.

Hiszen a sötétség a természetes állapot a természetben és a szívünkben is. Amiképpen kívülről kell a nap sugarainak újjáélesztenie a természetet, úgy kell a szívünknek is a lélek fényforrása, Jézus Krisztus, hogy tájékozódni tudjunk a lelki sötétségben. Van mit tanulnunk akár még a természettől is. Figyeljünk tehát, és amiképpen a fény egyre inkább betölti napjainkat, úgy legyen számunkra egyre inkább világossággá a betlehemi gyermek, hogy mi is világíthassunk mások számára. Hiszen ne felejtsük el: a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.

Menyes Gyula