Kultúrkörök

A Szent Korona

A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma, hányattatásai hazánk sorsát példázzák viharos ezer évünk alatt. Jelentős ötvösművészeti érték is, ezért nem meglepő, hogy egy Amerikában rendezendő bizánci tárgyú kiállításra kölcsönkérték.

A hagyomány, illetve Hartvik püspök legendája szerint Szent István királyunknak II. Szilveszter pápa – egy álom hatására – az 1000. évben azt a koronát küldte el Asztrik püspökkel, amelyet eredetileg Miesko lengyel fejedelemnek szánt. A római egyházzal kialakított kapcsolatrendszer, a pápa által szentesített királyság Magyarország nyugati orientációját eredményezte, ugyanakkor a függetlenséget is jelentette, némi védelmet is adott a bizánci, de főleg a német-római császárok hódító ambícióival szemben – bár inkább csak jogilag. István koronája az 1044-es ménfői csata, Aba Sámuel veresége után Henrik császár birtokába került, aki visszaküldte azt a pápának, majd Rómában évszáza-dokkal később elkallódott.

A mai korona vizsgálata nem igazolta annak Istvánhoz fűződő legendáit. Az alsó, ún. görög korona I. Géza királyunkat ábrázolja (aki 1074–77 között uralkodott), továbbá Dukász Mihály és Konstantin bizánci császárokat és az egyház szentjeit. A felső, latin korona aranyának minősége nem egyezik meg az alsó részével, a hegesztés is elég hevenyészett, és egyes képek takarásba kerültek. Feltételezik, hogy a latin korona pántjai egy kódex arany díszítéséből, esetleg egy ereklyetartóból készültek, a görög pedig egy korábbi uralkodó halotti koronája volt, s a két részt valamelyik király koronázására sebtében illesztették össze. Ezt bizonyítja, hogy a latin korona a 12 apostol közül csak nyolcat ábrázol, legfelül pedig Jézus képét átszúrja a kereszt. Bizonyos, hogy a korona az 1070-es évek után, és valószínűleg 1300 előtt keletkezett.

Az ékszer már az Árpádok alatt azonosult a királyi hatalommal, majd az országgal. Először III. András nevezte Szent István koronájának, akinek királyi származása eléggé bizonytalan volt. A dinasztia kihalása után Vencel cseh trónkövetelőt koronázták meg vele, ám mikor nem sikerült hatalmát megszilárdítania, hazavitte azt Prágába. A bajor Ottó herceg, a következő önjelölt Magyarország felé menet megszerezte, majd útközben el is vesztette azt: a doboz, amelyben szállították, leesett a lóról. Állítólag ekkor ferdült el a tetején lévő kereszt. Az ékszer végül megkerült, de Ottó végül alulmaradt Károly Róberttel szemben, aki a Szent Koronával harmadszor is megkoronáztatta magát. A korona fogalma – akárcsak más országokban – már az Árpádok alatt kezdett elválni a király személyétől. Szerepe többnyire hatalmi válságok idején nőtt meg.

Zsigmond király siklósi fogságakor, 1402-ben a bárók a „Szent Korona joghatósága” nevében kormányoztak, felfogásuk szerint a korona az országé. 1439-ben Habsburg Albert király halála után felesége, Erzsébet elraboltatta azt Visegrád várából, fia, V. László érdekében – mint erről udvarhölgye, Kottaner Jánosné beszámol emlékirataiban.

1440-ben oklevélben rögzítették: a koronának „hatása, jelképisége, misztériuma és ereje” van. A gyermek V. László helyett a török veszedelem következ-tében a lengyel királyt, Jagelló Ulászlót koronázták meg István fejereklyéjének koronájával – ő azonban 1444-ben elesett a várnai csatában. Így – Hunyadi kormányzósága mellett – ismét László lett az uralkodó, de közben anyja 8 ezer aranyért elzálogosította a koronát a császárnál. Mátyás királynak csak 1463-ban – s már 60 ezer aranyért – sikerült azt visszavásárolnia III. Frigyestől.

Intézménnyé, jogi személlyé válását betetőzte Werbőczy Hármaskönyve, amely megfogalmazta az úgynevezett Szent Korona-tant. Ez a király és az uralkodó osztályok egységét fejezte ki, minden birtokost a Szent Korona tagjának minősített. A mohácsi vész után Szapolyai Jánost tették királlyá Fehérvárott, és rossz előjelnek tartották, hogy a korona lecsúszott a fejéről. Egy hónap múlva ugyanott Habsburg Ferdinándot koronázták meg. Később Perényi Péter koronaőr Szlavóniába menekítette, Szolimán szultán pedig a csata első évfordulóján Mohácsra hozatta a koronát, majd átadta János királynak. János halála után felesége, Izabella Erdélybe vitte, majd a gyulafehérvári egyezmény értelmében 1551-ben Ferdinánd embereinek adta át. Ettől kezdve Bécsben őrizték, de a koronázásokat Pozsonyban tartották.

II. Rudolf Prágába vitette, míg Bocskai István fejedelem a bécsi békében kikötötte, hogy haza kell hozni. Ez csak 1608-ben történt meg, amikor Mátyás főherceg – a magyar rendek támogatását elnyerendő – Pozsonyba szállíttatta. A 17-18. században, majd a napóleoni háborúk során is többször vándorolt a korona, II. József, a kalapos király a bécsi kincstárban helyeztette el, majd amikor visszavonta rendeleteit, Budára szállították. A szabadságharc végén, 1849-ben Szegedre mene- kítették. Szemere Bertalan kormányfő Orsován ásatta el, a karddal, jogarral, országalmával és palásttal együtt.

A Habsburgok emberei négy év múlva találták meg a ládát, a palást – amely a legrégibb az ereklyék közül, még Gizella királyné (István felesége) hímezte udvarhölgyeivel miseruhának 1031-ben – eléggé meg is rongálódott a nedvességtől. A kegytárgyakat Bécsbe, majd Budára vitték.

1867-ben, a Szent Korona-tant tovább-fejlesztve minden magyar állampolgárt a Korona tagjának nyilvánítottak. Az ékszereket Ferenc József és Erzsébet koronázásakor s néhány más ünnepi alkalommal lehetett csak megtekinteni. Tudomá- nyos vizsgálatát sem ekkor, sem a Horthy-korszakban nem engedélyezték, csak fényképről tanulmányozhatták.

Az utolsó koronázás 1916-ban Budán volt IV. Károly fején is megbillent az ékszer – a következmények közismertek. A korona szerepet kapott történelmünk mélypontján: Szálasi Ferenc „nemzetvezető” rá tette le esküjét 1944 novemberében. A II. világháború végén a nyilasok kivitték az országból, s az ausztriai Mattseében, az Attersee partján ásatták el az ereklyéket. A koronaőrök az amerikai hadsereg fogságába kerülve elárulták a rejtekhelyet. Így kerültek egy frankfurti bank trezorjába, majd az Egyesült Államokba, titkos helyre a koronázási ékszerek, amelyeket csak az enyhülés éveiben, 1978. január 6-án adtak vissza Magyarországnak, Jimmy Carter elnök döntése alapján. A koronát attól kezdve a Nemzeti Múzeumban őrizték.

Történetiségének kutatása a háború után felgyorsult. Az amerikaiak kezébe került koronát többen megvizsgálták, hazatérte után itthon is számos tanulmány jelent meg róla. A kutatók egyelőre sem a készítés időpontjában, sem a helyszínében, sem az alkalomban, sem az elemek eredetében, sem az összeillesztés okában vagy módjában nem tudnak megegyezni.

A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma, hányattatásai hazánk sorsát példázzák viharos ezer évünk alatt. Emellett jelentős ötvösművészeti érték is, ezért nem meglepő, hogy az 1990-es években egy Amerikában rendezendő bizánci tárgyú kiállításra kölcsönkérték. Az Országgyűlés azonban úgy határozott: az ereklye soha nem hagyhatja el az országot.

1. január 1-jén a Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot ünnepélyes keretek között a Nemzeti Múzeumból átszállították a Parlament épületébe, ahol jelenleg is őrzik.

(MTI nyomán)