Evangélikusok

A közelmúltban megjelent „Isten embere” című kötet sokban fölébresztette a régi kérdést: Kinek volt igaza? Ordass Lajosnak vagy Túróczy Zoltánnak? Melyikük álláspontja az, amit ma is elfogadhatunk, képviselhetünk?

A Túróczy-könyv második kötetében visszaemlékezéseket olvashatunk a püspökről. Ezek közül Dedinszky Gyula sorai ragadtak meg legjobban. A békéscsabai lelkész világosan fölvázolta a kommunista párt győzelme után megindult egyházi harc három irányzatát: az új rendszernek behódolót, a lassan visszavonulva harcoló Túróczy-, illetve az engedékenységre nem hajlandó Ordass-vonalat.

Dedinszky Gyula ezt írta:

„Túróczy és Ordass azt vallotta, hogy imádkozva és az Igére figyelve alakította ki egyházpolitikai álláspontját. Túróczy azt, hogy bizonyos dolgokban – az egyház érdekét tekintve – kell engedni. Ordass azt vallotta, hogy imádkozva és az Igére figyelve kapta azt az útmutatást, hogy az egyház jogaiból semmit sem szabad föláldozni.

Kinek higgyünk? Adhat-e Isten két hívő gyermekének kétféle útmutatást? Lehet, hogy adott is. Istennek talán szüksége volt Ordassra, hogy rendíthetetlen hűségével, meg nem alkuvásával példát adjon az egyház népének a helytállásra. Istennek talán szüksége volt Túróczyra is, hogy hajlékonyságával, néha engedékenységnek tűnő magatartásával segítse nagyobb tragédiától menteni az egyházat.”

A közeli múltból most menjünk vissza az egyház kezdeti időszakába. A Szentírás tudósítása szerint kibékíthetetlen ellentétben szolgált, működött, misszionált a két apostol, Péter és Pál. Mindegyiküket az Istentől kapott parancs indította, vezette. A Biblia tudósítása szerint ellentétük nem oldódott föl életük végéig. Ismerve a két apostol közti feszültséget, azt kérdezhetjük: adhatott Isten a két apostolnak különböző vezetést, irányítást? Egy bizonyos: az egyháznak szüksége volt Péter és Pál munkásságára egyaránt.

Mit jelent mindez ma a mi számunkra? A Szentírás üzenetére kell fölfigyelni! Isten – Isten! Akinek szabadságában áll a legkülönbözőbb embereket szolgálatba állítani és a legkülönbözőbb helyzetben fölhasználni. A köztük fölismerhető különbözőséget ne akarjuk eltüntetni. Isten a másképpen vélekedőket – imádkozó és Isten üzenetére figyelő testvéreket – is hasznosíthatja, a családi életünkben éppen úgy, mint a gyülekezet közösségében.

Nem könnyű tudomásul venni, hogy Isten ügyében jelentősége van a különbözőségnek. Az efezusi gyülekezethez intézett levélben olvashatjuk: „Viseljétek el egymást szeretettel.” (Ef 4,2) A másokért élés szenvedése megment az ítélkezéstől, a magunk igazának keresésétől.

Ordass és Túróczy, Péter és Pál egyaránt – különbözőségük ellenére – Istent szolgálták. Az egyház életét segítették a holnap felé. Ez a feladat mindnyájunkra vár!

Ferenczy Zoltán