Keresztutak

A Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) Idegen Nyelvi Lektorátusa április 24-én országos konferenciát rendezett az egyházi szakmai nyelvvizsga szükségességéről és lehetőségeiről. A tanácskozást Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök nyitó áhítata vezette be.

Németh Dávid professzor, a KGRE Hittudományi Karának dékánja előadásában kiemelte, hogy hiány van a megfelelő fordítói képességekkel és képzettséggel rendelkező, a szakmát magas szinten művelő teológusokból. A magyar nyelvű teológiai szakirodalom – részint a múlt terhes örökségeként – szegényes. Már a szakdolgozat készítéséhez is szükség van (volna) idegen nyelvű irodalom felhasználására, amihez egy általános középfokú nyelvvizsga mögött meghúzódó tudás általában nem elegendő. A külföldre került ösztöndíjasok is sokszor értékes hónapokat töltenek nyelvtanulással ahelyett, hogy nyelvi nehézségek nélkül kezdettől az érdemi kutatómunkával tudnának foglalkozni. Ezenkívül a nyugatnak („Európának”) is szüksége van a magyar teológiai gondolkodás megismerésére, arra a nyitott konzervativizmusra, amellyel mi gazdagíthatnánk a térvesztéssel küszködő nyugati egyházakat, illetve teológiát. Egyházi viszonylatban az igények s nem az anyagi megtérülés szempontjából kell vállalnunk a feladatot.

Fekete Károly rektor (Debreceni Református Egyetem) a lelkész-teológus végzettségűek számára szervezett szaknyelvi képzés szükségességét húzta alá. A debreceni hittudományi karon az általános nyelvvizsga megszerzése után minden hallgatónak szaknyelvi fordítói kurzuson kell részt vennie. Ennek eredményeképpen az utóbbi években hallgatói közreműködéssel több hiánypótló művet fordítottak le.

Tanulságos volt Tolnay István (Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad) előadása. Romániában a diploma megszerzésének csupán két éve kötelező feltétele a nyelvvizsga, amelyet csak négy akkreditált vizsgaközpontban, Kolozsvár, Temesvár, Jászvásár (Iasi) és Bukarest állami egyetemein lehet letenni. A vizsgadíj a magyarországinak a négyszerese.

Eddig az egyházi felsőoktatás, a teológus(tovább)képzés szempontjából ejtettünk szót a szakmai nyelvvizsgáról. A nagykőrösi Arany János Református Gimnáziumban tanító Pongó Zsuzsanna a nyelvóra és a lelki nevelés kapcsolatáról beszélt. Mint kiemelte: az egyházak középiskoláikat a misszió nagy lehetőségeinek tartják. Kevesen gondolnak rá, de e törekvésnek a nyelvóra is lehet eszköze. Az idegen nyelvű bibliaolvasás során például egy-egy jól ismert szakasz új megvilágításba kerülhet, illetve rögzült félreértések és félremagyarázások tisztázódhatnak.

Ezt követően Liska Endre (Fasori Evangélikus Gimnázium) arról szólt, hogy a nemrég átdolgozott német–magyar akadémiai nagyszótárakba sem vezették át a szaknyelvi lektor minden ajánlását. Szinte minden egyházi intézmény készített – többnyire belső használatra – teológiai szószedetet. Ezek színvonalas összehangolása, kiegészítése is elengedhetetlen lenne a tervezett nyelvvizsgához.

A vallásos-egyházi szóhasználat a tömegkommunikációban nemegyszer zavaros: riportereink egy részének mindegy például, hogy misét vagy istentiszteletet celebrálnak-e, konfúzus az egyház szó használata (mára a vallási közösség szinonimája lett – például buddhista „egyház”), az utca emberének pedig minden lelkész plébános az egyszerűség kedvéért. A megfelelő szóhasználat és stílus elsajátítása, a kultúrák közötti különbségek tudatosítása, a nemzeti és hitbeli identitás erősítése mind az anyanyelvvel történő folyamatos összevetés fontosságát támogatja. Idegen nyelvet jól elsajátítani csak az tud, aki áll nem hadilábon a saját anyanyelvével. A fent említett szükségletek mellett ez is a kétnyelvű vizsga mellett szólna – hangsúlyozta Sárosdyné Szabó Judit (KGRE BTK).

Az akkreditációs szempontokat ismertető Dávid Gergely (ELTE BTK) rámutatott a szakmai nyelvvizsga indításának felelősségére. Komolyan kell mérlegelni, hogy lesz-e folyamatos igény a nyelvvizsgára, milyen vizsgázói csoportokra számíthatunk, lesz-e vizsgáztatói kapacitás, és általában mikor rentábilis egy (esetleg több) vizsgaközpont fenntartása.

Az Európa Tanács fehér könyvének nyelvtanulásra vonatkozó ajánlásait (ti. hogy valóságos kommunikációt tartalmazzon, tartalomközpontú legyen, inter-kulturális szemléletet tükrözzön, gyakorlatban hasznosítható ismereteket biz- tosítson, a nyelvtanuló gondolkodását fejlessze) is érdemes figyelembe venni a tervezett új teológiai szaknyelvi vizsgával kapcsolatban. A tervezett budapesti (KGRE) mellett szóba került egy lehetséges debreceni (Református Egyetem) és győri (Katolikus Hittudományi Főiskola) vizsgaközpont.

Végezetül Kelemenné Farkas Márta, a KGRE Idegen Nyelvi Lektorátusának vezetője számolt be munkatársaival együtt a „Tanuljatok tőlem...” sorozattal kapcsolatos tapasztalatokról. Az egyházi szaknyelv szélesebb körű megismertetésének nagy szolgálatot tett és tesz ez az audiovizuális nyelvi tananyag, amelynek egyes egységeiből angol, francia, német és olasz nyelven sajátítható el a szükséges szókincs, valamint a célnyelvi országok egyházi kultúrája, szokásai. Az igényes kiállítású, szakmai és ökumenikus összefogással készült sorozatért a KGRE Idegen Nyelvi Lektorátusa 2002-ben Európa Nyelvi Díjat kapott. Egyes darabjait haszonnal forgathatják a nyelvtanárok és diákjaik, de a hittantanárok is sok használható ismeretet, módszertani ötletet meríthetnek belőle.

Szentpétery Mariann