Keresztutak
Uram, könyörülj rajtunk!
Május 4–11. között hirdették meg a világ számos országában a börtönmissziós imahetet. Az alábbiakban a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnökének az idei alkalom vezérigéje alapján írt prédikációját közöljük.
Amikor Dávid király rájött Betsabé és az Úr ellen elkövetett bűnére, kétségbeesetten kegyelemért könyörgött: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!” (Zsolt 51,3)
Amikor Dávidot Nátán próféta szembesítette tettével, rájött, hogy nem lehet eltitkolni azt. Dávid beismerte, hogy felelős volt, mert tudatosan vétkezett. Megértette, hogy büntetést érdemel. Nem tehetett semmit, hogy jóvátegye Úriás elárulását, semmilyen cselekedettel nem tehette meg nem történtté a Betsabéval elkövetett házasságtörését. Tehetetlen volt, nem tudta eltakarni bűnét Isten és az emberek előtt. Dávidnak egyetlen reménye maradt: Isten kegyelméért könyörögni.
Manapság milliók vannak börtönökben, akik szembesülnek vétkeik következményeivel, életük tévedéseivel. Közöttük akadnak olyanok is, mint Dávid király, akik beismerik bűneiket, és kegyelemért fordulnak Istenhez. Az elítéltek nagy része azonban azért nem fordul az Úrhoz kegyelemért és bűnbocsánatért, mert egyszerűen nem ismeri Istent. És a valóságban ez nemcsak a foglyokkal van így, hanem nagyon sok emberrel a világ minden részén, akik nem hallották Isten igéjét, miszerint a Mennyei Atya kegyelmes a bűnösökhöz.
És amikor Dávid történetét említjük, gondoljunk azokra is, akik mások bűne miatt szenvednek: az áldozatokra – például Betsabére, akit kihasznált egy hatalomtól elvakult ember, Dávid király. Az ő férje, Úriás is jusson eszünkbe, akit kijátszottak, és a csatatérre küldtek, hogy életét veszítse. Dávid így takarta erkölcstelenségét. És mi jut az áldozatnak?
Sokan könyörögnek Istenhez kegyelemért veszteségükben és fájdalmukban. Az áldozatok nagy része azonban nem fordul Istenhez, azon egyszerű oknál fogva, hogy még nem hallott arról: a Mennyei Atya együtt érez a szenvedőkkel. A bűnösöknek és az áldozatoknak is feltétlenül meg kell tudniuk és tapasztalniuk szerető Urunk kegyelmességét. A bűnösöket csak Isten kegyelme és bűnbocsánata oldozhatja fel. Az áldozatok kárát és szenvedését ugyanaz a kegyelmes Isten enyhítheti, aki a bűnösöknek is megbocsátott. Valójában nagy az Úr kegyelmessége, nagyobb és szélesebb, mint a tenger.
Ámulatba ejtő igazság az Úr kegyelméről: az isteni kegyelem az egyetlen, amely orvosolni, gyógyítani tudja a bűnt, még a gyilkosság fájdalmait is. Csak az Isten kegyeleme tudja kibékíteni a gyilkost és az áldozatot. A börtönmisszió azt a kegyelmet és igazságot közvetíti az áldozatoknak és a bűnösöknek egyaránt, amely a mi kegyelmes, szerető Mennyei Atyánk bámulatos kegyelmében gyökerezik.
Egy történelmi anekdota szerint egy elszánt lelkű anya könnyekkel érvelt Napóleon előtt, hogy megmentse elítélt fia életét. A császár válaszolt az anya kérésére, és rávilágított, hogy fia gyilkosságot követett el, és az igazság azt követeli, hogy ezért halálbüntetéssel fizessen. Uram – zokogott erre az anya –, nem igazságot, hanem kegyelmet kértem! Nem érdemel kegyelmet – válaszolta Napóleon. De uram, ha megérdemelné, akkor az nem kegyelem lenne – mondta az anya.
Az isteni kegyelem is azokhoz fordul, akik erre érdemtelenek. Ez a csodája az Isten kegyelmének, amely átölel, amikor szenvedéseinkben és bűneinkben hozzá fordulunk. Ő egyformán kegyelmes a bűnösökhöz és az áldozatokhoz – hogy azok is olyan kegyelmesek lehessenek, mint amilyen Ő.
Ronald W. Nikkel