Napról napra

A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Együnk, és vigadjunk! Lk 15,21–23 (Péld 3,12; Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6a; Zsolt 77) „Édesatya voltál ajándékaidban, de édesebb akkor, midőn a fiú kifosztottan visszatért hozzád.” (Augustinus)

Pünkösdkor mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. ApCsel 2,41 (Ézs 56,8; 1Kir 3,5–15; 2Sám 23,1–7) „Az idők teljességében Isten elhelyezkedik az ember valóságában. A Szentlélek pünkösdi eljövetelével az embert Isten lakja. Ettől kezdve az ember szövetségben él Istennel a történelem sodrában és földi korlátai között. Várja Krisztus végső, minden minden határon túli eljövetelét.” (Carlo Caretto)

Pál írja: Ha gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Róm 8,17 (Jer 12,1; 2Móz 17,8–13; 2Sám 24,1–25) „A keresztény szóban benne van a »kereszt« is. Öntudatosan hordozzuk a keresztet, nemcsak nyakunkon, hanem vállunkon is. De leginkább azt a keresztet, amit maga az Úr helyez vállunkra, és nem azt, amit saját bűneinkkel annak következményeként faragunk magunknak.” (Bolberitz Pál)

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Fil 4,7 (Zsolt 139,5; Lk 11,1–4; Fil 1,1–11) „És az Isten békessége, mely minden értelmet felül halad (s mely erős várként védhet veszélytől, óvhat romlástól) őrizze meg a Jézus Krisztusban a mi szívünket (lám, itt még nem tesz pontot az apostol, valami fontosat még ideiktat) – és őrizze meg, ámen, a mi gondolatainkat.” (Scholz László)

Az angyal ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” ApCsel 1,11 (Zsolt 25,17; Lk 24,/44–49/50–53; ApCsel 1,3–4/5–7/ 8–11; Zsolt 110,1–5.7) „Mit keres itt ma még a menny? A mennyországba vetett hit nem kapott végérvényes cáfolatot? (…) A menny, amelyről a hit beszél – jól meggondolva – éppen nem a világ feletti »odafent«, nem a fizikai értelemben vett ég. A hit mennyországa nem is a mi világunkon kívüli odaát, nem metafizikai értelemben vett menny. A hit mennyországa tehát nem hely, hanem létforma, hiszen a végtelen Isten térben helyhez nem köthető, és időben nem körülhatárolható.” (Hans Küng)

Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Mt 4,17 (1Sám 7,3; Jn 18,33–38; Fil 1,12–18a) „A régi sváb teológus, Bengel mondata ma sem vesztett érvényéből: Az Isten országában nincsen semlegesség. Ott nem keverhető össze az ég a földdel, a sötétség a világossággal, a bűn a szentséggel. Jézus is megtérésről, megfordulásról beszélt, és az egyik elhagyására biztatott a másik elnyerése érdekében, visszafordíthatatlanul.” (Gémes István)

Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Mt 8,3 (Zsolt 95,4; Ef 6,18–20/21–22/23–24; Fil 1,18b–26) „Amikor Jézus leprásokat gyógyít meg, akkor a szó legteljesebb értelmében diadalt arat a seben: az embert azzal gyógyítja meg, hogy magára veszi betegségét (…), visszaadja őt a közösségnek. A lepra gyógyítása a többi gyógyításokkal együtt jel, amely azt bizonyítja, hogy Ő az, akinek el kell jönnie. Így a térítő útra küldött tizenkettő parancsot és hatalmat kapott tőle, hogy ezzel a jellel mutassa meg: elközelgett az Isten országa.” (Pierre Grelot)

Bolla Árpád