Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 21 - Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra

Evangélikusok

Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra

Székesfehérvár, június 27–28. - A találkozó témája: Gyógyulást a világnak!

A székesfehérvári IV. országos találkozó témáját nem a szervezők találták ki. Az eddigi alkalmakon mindig olyan mottó, cím került napirendre, amely egyfajta belső vívódás nyomán fogalmazódott meg a hazai előkészítők szívében, lelkében, imádságai közepette.

A szív és a lélek sok imádsága most sem maradt el, sőt éppen az vezetett el arra, hogy belesimuljunk a nagyobb család közösségébe: a világ evangélikusságába. Idén augusztusban lesz ugyanis a Lutheránus Világszövetség következő, X. nagygyűlése a kanadai Winnipegben. Erre a következő útszakaszt meghatározó találkozásra tűzte ki témául a világszövetség a mottót: Gyógyulást a világnak!

Amikor a hazai evangélikusság idei nagy összejövetelére készül, akkor egyszerre szeretne világméretekben gondolkodni, hiszen az egyház – Isten mindent átfogó szeretetének a jeleként – jelen van az egész világon, részese a világ örömeinek és gondjainak, sőt mandátuma is az egész földkerekségre szól: áldássá lenni. Ugyanakkor tudjuk, hogy a globalizálódás idején sem szabad szem elől téveszteni kontinensünk, országunk, régiónk és ezekben egyházunk sajátos helyzetét, kérdéseit, feladatait. Ezért szeretnénk, ha a világ evangélikusságának széles látókörében vizsgálhatnánk meg aktuális dolgainkat, tennivalóinkat, és tervezhetnénk jövőnket.

A cím eredetileg kettős jelentésű, talán így fogalmazhatnánk meg: gyógyulást és gyógyítást a világnak. A gyógyulásnak mi is részesei vagyunk, a gyógyítás pedig Urunktól rendelt, hitből fakadó küldetésünk. Nemcsak azt keressük, mitől gyógyul a világ, s gyógyulunk mi magunk is, hanem azt is, hogy milyen eszközként kíván használni minket Isten a gyógyítás folyamatában, és hogyan képez orvosokká, ápolókká bennünket a nagy Názáreti Orvos.

Gyógyulást a világnak! – már a cím is jelzi: gyógyulásra van szükség. Beteg a világ. Ezt azonban nem állapíthatjuk meg kárörvendő módon, „külsősként”, egy egészséges közösség tagjaként, hibátlan keresztény emberekként. Éppen ellenkezőleg: az egyházban és egyéni keresztény életünkben érezzük meg igazán, mennyire beteg a világ. És ahhoz, hogy orvossá és ápolóvá válhassunk Isten küldötteiként, elsősorban a magunk háza táján kell söprögetnünk, a magunk szeméből kell kivenni a gerendát, a saját, belső „kórokozóinktól” kell megszabadulnunk.

Miért is beteg a világ? – tesszük fel a kérdést Székesfehérváron. A kérdésre lehet sokféle részválaszt adni, de minden diagnózis közös gyökérre vezethető vissza: a világ beteg, mert elszakadt Istentől. Csak ezt a tényt komolyan véve kerülhetjük el, hogy félrekezeljük a betegséget. Csak ezt a tényt alapul véve lehet a gyógyulásban reménykedni, a gyógyításra felkészülni, a gyógyító Úr eszközévé válni. A természeti katasztrófák, az embervilág háborúkban megnyilvánuló működési rendellenességei, a gazdasági válságok periodikusan visszatérő, embert nyomorító időszakai, az embertelen egyéni és közösségi létformák, az igazi értékek devalválódása, az egyházban tapasztalható feszültségek, testi és lelki nyomorúságaink mind-mind ide vezethetők vissza: Istentől elszakadt a világ. Gyógyulni és gyógyítani csak úgy lehet, ha keressük a Teremtőhöz, Megváltóhoz, Megszentelőhöz visszafelé vezető utat. Ez a keresés azonban csak úgy és csak azért lehetséges, mert ő már keres, hív minket vissza az egészséges (üdvösséges) életbe, azaz a vele való közösségbe itt és odaát. Úgy kerülhet helyére az életünk (megigazulás), úgy válhat valósággá az álom (a testvéri közös- ség), úgy találhatunk egyházként egységet (ökumené), úgy tudjuk kezelni a globalizációs folyamatokat, úgy tudjuk megszüntetni a kirekesztéseket, igazságtalanságokat, az erőszakot, és úgy tudjuk megmenteni a pusztuló világot, ha Istenre figyelünk, tőle kérünk tanácsot, kezébe kapaszkodva aktivizáljuk magunkat a gyógyulás és gyógyítás munkájában.

Nem mellékes téma tehát az országos találkozó mottója. Életbevágóan fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel. S ha minél többen jönnek el a találkozóra, annál többen élhetjük meg, hogy az együttlét is ígérete a gyógyulásnak. A gyógyító Úr – hisszük – ott is velünk lesz szemet nyitogató, életet rendbe hozó igéjével, az egészséges örök élet táplálékával és testvéreinek, tanítványainak áldást jelentő közösségével.

Ma, amikor egyházunk egy egészségügyi centrum létrehozásán fáradozik – a gyógyítás, a rehabilitáció és az oktatás szándékával –, fontos, hogy a szolgálatunkat ilyen összefüggésben gondoljuk végig, és engedjünk, hogy Isten gyógyító szeretete másokra is kisugárzó valóság legyen a magyar evangélikusság és a magyar evangélikusok életében.

Hafenscher Károly (ifj.)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség