Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 21 - Nyilvános fórum a tervezett Evangélikus Egészségügyi Központról

A hét témája

Nyilvános fórum a tervezett Evangélikus Egészségügyi Központról

Dr. Cserháti Péter prezentációja a templomban
Mint ismeretes, egyházunk többfunkciós, ápolással, rehabilitációval, valamint képzéssel is foglalkozó Evangélikus Egészségügyi Központ kialakítását tervezi a Sportkórház területén. E nagyszabású beruházás jelenlegi helyzetéről, valamint a további tervekről és teendőkről tartottak nyilvános fórumot május 17-én a Deák téri templomban.

A megjelent orvosokat, érdeklődőket, valamint egyházi vezetőinket – D. Szebik Imre elnök-püspököt és dr. Frenkl Róbert országos felügyelőt – a központ szervezési munkáival megbízott dr. Cserháti Péter köszöntötte.

A bevezető után az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője – Jn 15,1–2.4–5 alapján tartott – áhítatában arról beszélt, senkinek nem kell attól tartania, hogy paradigmaváltás történik egyházunkban. Intézményeink és a bennük folyó, hitből fakadó szolgálat fontos ugyan, de nem lényegesebb, mint a hit ébresztése.

A 21. században új kihívásokkal kell szembenéznünk. Ki kell lépnünk a templom falai közül, el kell mennünk az emberek közé, oda, ahol ők élnek. Ott kell, hogy munkálkodjunk, ahol ezt igénylik. „Krisztusi érintettség nélkül azonban nem lehet szolgálni. Meg kell, hogy maradjunk a szőlőtőn ahhoz, hogy gyümölcstermő szőlővesszők lehessünk” – hangsúlyozta Szebik püspök.

Evangélikusok a magyar egészségügyben

„Amikor egy új évezred kihívásai a diakónia – tehát a karitatív tevékenység – területén is új szemléletet és víziókat kívánnak az egyházaktól is, szükséges, hogy az előttünk álló jövőnek a múltunk e téren meglévő erőforrásait is feltárjuk” – kezdte előadását id. dr. Fabiny Tibor, hittudományi egyetemünk nyugalmazott professzora. Színes és érdekes ismertetőjében evangélikus orvosok életét és munkásságát méltatta Frankovics Gergelytől Schöpf-Mérei Ágos- tonon át a Bókay családig – a hazai reformáció korától kezdve a 19. századig –, illetve érintőlegesen megemlékezett a múlt század nagy orvosegyéniségeiről is.

A szeretetszolgálat jelene – és jövőjének víziója

Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő kiemelte: egyházunk mai diakóniai szolgálatának adóssága, hogy a szeretetszolgálat pusztán egy munkaág maradt, és nem hatotta át az egyház egészét. Szólt arról is, hogy véleménye szerint a diakóniai teológiai igazi terhe nem az általa képviselt teológiai elgondolás volt, hanem az, hogy ideológiai szerepre volt kárhoztatva. A lutheri tanítás szerint a szeretetszolgálat a hit gyümölcse. A hitet és annak gyümölcsét nem lehet egymástól elválasztani, a gyümölcsöt nem lehet önálló értékként kezelni.

Az egyházon belül végzett karitatív munka szűkebb értelemben véve az intézményekben, tágabb értelmezés szerint pedig a gyülekezeti diakónia keretei közt zajlik. Mindkét típusú szolgálatunk igényli egy központ létrejöttét – hangsúlyozta Frenkl Róbert.

Dr. Cserháti Péter felszólalásában az előzményeket, valamint a jelenlegi előkészületeket ismertette. Megtudhattuk, hogy D. Ordass Lajos püspök már 1948-ban kórházalapítási szándékkal vásárolta meg a budai Belvedere épületeit. A kialakítás és működtetés fedezetéül a Mandák-örökség célvagyonként elkülönített részét – a X., Keresztúri út 80–116. közötti területet – szánták. A tulajdonjog még ebben az esztendőben az evangélikus egyházra szállt. 1950-ben azonban államosították az ingatlant, így a kórház felépítése már nem valósulhatott meg.

A nemzeti népegészségügyi program kidolgozása kapcsán fogalmazódott meg a gondolat, hogy egyházunk is részt vállalhatna a megvalósításban. Az országos elnökség 2002 márciusában levélben kérte a kormány támogatását, elsősorban a megfelelő ingatlan biztosítása érdekében. Egyházunk 2002 őszén vette fel a kapcsolatot a bajorországi Neuendettelsau diakóniai intézményeinek vezetőivel. Amint arról annak idején lapunkban is hírt adtunk, 2003. január 30-án egy erre is vonatkozó keretszerződést írtak alá.

Több lehetőség számbavétele után dr. Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter április 1-jén kelt levelében az Országos Sportegészségügyi Központ (OSEI – Sportkórház, Budapest XII., Győri út 17.) területén átépítés miatt megüresedő pavilonokat ajánlotta fel a tervek megvalósítására.

Kezdettől valószínűsíthető volt, hogy kórházunk abban az esetben találna kedvező fogadtatásra, ha hiányterületeken – elsősorban rehabilitációs céllal – végezné szolgálatát. A jelenlegi elképzelések szerint négy, egyenként 32 ágyas fekvőbetegosztályt létesítenének. A tervezett profilok a következők: mozgásszervi (agyvérzés, valamint baleset utáni); kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri); pszichiátriai (elsősorban alkohol- és drogfüggők kezelése); valamint általános rehabilitáció (belgyógyászat, ezen belül hospice irányultságú részleg). A 128 ágyas fekvőbeteg-ellátást megfelelő rehabilitációs kezelőhelyiségek, továbbá szakambulanciák egészítenék ki.

Mindemellett a célok között szerepel még egy gimnázium utáni, 4 féléves nappali képzés elindítása is. Az intézményben kétfajta, az Európai Unióban is akkreditált szakma – gerontológiai ápoló (idősgondozó) valamint rehabilitációs gondozó-nevelő (súlyosan sérült gyermekek és fiatalok gondviselése) – oktatását tervezik. Az iskola épületében működne továbbá egy nővérszálló és egy kollégium is.

Tervek – a számok tükrében

Dr. Cserháti Péter őszintén felvázolta az ezzel a nagy formátumú elképzeléssel járó anyagi kérdéseket és problémákat is. A kollégium és az iskola kapcsán elmondta, hogy a Neuendettelsaui Diakónia vállalná az ezzel kapcsolatos költségeket. Arra tettek ígéretet, hogy tíz éven keresztül évi 100-150 000 euró (25-37,5 millió forint) összeggel támogatnák az iskola működését. Így a nappali képzésre, valamint a kollégiumra kérhető normatív támogatással együtt az iskola kialakításának és működtetésének fedezete biztosnak mondható.

A kórház esetében a beruházási költség összege előreláthatólag 3,7–2,8 milliárd forint közé esik. A várható éves bevétel 305-317 millió forint lehet, mely 19-31 millióval kevesebb, mint a kalkulált éves működési költség.

Az iskolával kapcsolatos terveket és lehetőségeket Mihályi Zoltánné, egyházunk Oktatási Osztályának vezetője vázolta. Hozzászólásában kiemelte a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolával való együttműködés szükségességét. Reményei szerint a fent említett szakágak állami elismertetése után – 2004. szeptember 1-jén – egyházunk ezen új oktatási intézményében is megkezdődhetne a tanítás.

*

A rövid ismertetők után a résztvevők kapták meg a szót. Kitűnt, hogy a jelenlévők örömmel üdvözlik egyházunk új kezdeményezését. Katolikus részről dr. Tahy Ádám, a Szent Ferenc Kórház igazgatója, református oldalról dr. Velkey György, a Bethesda Kórház megbízott főigazgatója nyomatékosította az ökumenikus összefogás jelentőségét. Dr. Tahy Ádám azt is kiemelte, hogy egy felekezeti egészségügyi intézménynek szakmailag jobbnak, a költségek szempontjából pedig hatékonyabbnak kell lennie, mint „világi” társainak.

A fórum lezárásaként egy-egy jövendőbeli osztály munkáját ismerhettük meg közelebbről.

Egyházunk az Evangélikus Egészségügyi Központon keresztül – az önzetlen szolgálat felvállalásával – példát adhat. Egyfelől bizonyíthatja, hogy nyitott a társadalmi problémákra, másrészt megmutathatja, mit jelent a gyakorlatban megélt krisztusi szeretet.

Dr. Cserháti Péter szavaival élve: „Az intézmény révén – az oktatásban látottakhoz hasonlóan – megkezdődhet az evangélikus egészségügyi és gyógypedagógiai műhelymunka, és hatékonyabbá tehető a lelkigondozást, rehabilitációt stb. végző egyházi szolgálatok, egyesületek együttműködése. Ezzel összefüggésben remélhető a diakonissza munka modern megújulása is.”

Az Evangélikus Egészségügyi Központtal kapcsolatos egyéb információkról a http://eek.lutheran.hu internetes oldalon olvashatnak az érdeklődők.

Gazdag Zsuzsanna