Élő víz

A legnagyobb művészet tudod, mi? Derűs szívvel megöregedni… Pihenni ott, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. Nem lenni bús, reményvesztett. Csendben viselni a keresztet! Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit. Kezedet betenni öledbe S hagyni, hogy gondod más viselje. Hol segíteni tudtál régen, Bevallani nyugodtan, szépen, Hogy erre most már nincs erőd, Nem vagy olyan, mint azelőtt. S járni amellett vidáman, Istentől rádszabott igában! De ezt a békét honnan vesszük? Onnan – ha azt erősen hisszük, Hogy a teher, mit vinni kell, Az égi honra készít el. Ez csak a végső simítás A régi szíven, semmi más! Ez old fel minden köteléket, Ha a világ még fogna téged. Az Úr nem szűnik meg tanítani. Azért kell sok harcot vívni Idősen is, míg csendesen A szív az Úrban megpihen, S kész vagy az Ő kezéből venni: Hogy minden Ő, s te nem vagy semmi!

Sík Sándor