A hét témája

Megerősítés

konfirmáció a fasori evangélikus templomban

A hagyományoknak megfelelően a húsvét és a pünkösd közötti időszak a konfirmációk ideje a gyülekezetekben. Sokaknak életre szóló élményt jelent ez az esemény, illetve az első úrvacsoravétel, de az is előfordulhat, hogy a szertartás nem tölti be eredeti funkcióját, azaz a hit megerősítését. Szép számmal akadnak olyanok, akik alighogy beléptek a gyülekezet felnőtt tagjainak sorába, azonnal „ki is konfirmálnak” a közösségből. Lapunk – a teljesség igénye nélkül – annak igyekezett utánajárni, milyen hagyományok élnek az egyházközségekben, illetve milyen módszerekkel, ötletekkel próbálnak megfelelni az új kihívásoknak.

Egyházi törvénykönyvünk szerint a konfirmációra való felkészítés 12. életévüket betöltött fiatalokkal kezdhető el. Az oktatás során általában Luther Márton Kis kátéját és a Konfirmációi kátét tanulmányozzák a résztvevők, valamint egyháztörténeti és bibliai ismeretekkel gyarapodnak. Az ez idő alatt előkerülő témák azonban gyakran túl nehezek és komolyak a konfirmáló fiúk és lányok számára, még akkor is, ha korábban iskolai vagy gyülekezeti hitoktatásban vettek részt. A lelkészek és hitoktatók különféle módszerekkel próbálják meg orvosolni ezt a problémát.

Vannak olyan gyülekezetek (például Budapest-Kelenföldön, Dabas-Gyónon, Váralján), ahol már nem egy-, hanem kétesztendős felkészítőt tartanak. „Az első évben olyan fontosabb témákkal foglakozunk, mint például a Biblia, Jézus élete, keresztség, úrvacsora. Maga a káté csak a második esztendőben kerül elő. Ez egyfelől segíti az adott anyag alaposabb elsajátítását és mélyebb megértését, másrészt az is sokat jelent, hogy ekkorra már a gyerekek is érettebbek” – mondja Schaller Bernadett váraljai lelkésznő.

A fent említett egyházközségek közül a gyóni abban is különbözik a többitől, hogy itt tavaly a konfirmációi vizsga új formáját dolgozták ki. A hangsúly nem a tudásanyag számonkérésére, hanem annak bemutatására esik, melyhez a templom berendezéseit (oltárkép, templomablak, szószék, keresztelőkút stb.) hívják segítségül: a konfirmandusok a látványhoz kapcsolódóan dramatizált formában számolnak be megszerzett ismereteikről. (A témáról bővebben a Lelkipásztor 2002/10. számában olvashatnak az érdeklődők – a Szerk.) Koczorné Heinemann Ildikó lelkésznő szerint a gyülekezet az új, szokatlan kezdeményezést nemcsak örömmel fogadta, de szeretné, ha a jövőben is ezt a formát tartanák meg.

Hagyományok és újítások

Ötödik alkalommal tartottak húsvét hajnali istentiszteletet Szombathelyen, ahol – amint erről 2003. április 27-i számunkban is hírt adtunk – idén egy felnőtt kérte keresztelését, tízen pedig ekkor konfirmáltak. Ebben a gyülekezetben a gyermekek konfirmációja is „más”. Itt azonban nem az előkészítő hossza, hanem a konfirmációi istentisztelet időpontja tér el a megszokottól. Gregersen-Labossa György lelkész ez évben már nem pünkösdre, hanem szeptember vége felé, Szent Mihály napja környékére tervezi, mert mint mondja: „A nyári vakáció ideje alatt is sokat érnek, változnak a fiatalok. Ezen kívül a húsvét és a szünet miatt már így is elég zsúfolt a tavaszi időszak. A szeptemberi konfirmáció alkalmat ad arra is, hogy ezzel a szép ünneppel kezdhessük el a tanévet.”

A keresztelő és a konfirmáció közti szoros kapcsolatot szimbolizálja a kőbányai gyülekezetben a szülők és a lelkész által kitalált és bevezetett ötlet. Pünkösd vasárnapján a fehér albába öltözött fiúk és lányok egy szál vörös rózsával vonulnak be a templomba, és azt a keresztelőkútra helyezik.

Ünnep és emlékezés

A Vas megyei Szakony község száznyolcvan lelkes evangélikus közössége minden esztendőben nagy örömmel és izgalommal készül a konfirmációra. „Bár évente csak két-három konfirmandus van, az, hogy ők a gyülekezet felnőtt tagjai lesznek, nagy esemény mindenki számára. Ezen a vasárnapon, amikor a teljes presbitérium vesz úrvacsorát a fiatalokkal együtt, az ötszáz főt befogadó templom csaknem teljesen megtelik” – meséli Fatalin Helga, a bük-szakonyi gyülekezet lelkésznője, aki beszámol arról is, hogy pünkösdkor a jubilánsokat köszöntik. „Ezen a szép alkalmon elhangzanak a 25, 50, 60 esztendővel ezelőtt konfirmáltak konfirmációi igéi, majd elmegyünk a temetőbe is, hogy gondoljunk azokra, akik már nem lehetnek velünk” – mondja.

„Vönöckön is meghívjuk azokat, akik 10, 20, 30, 40 vagy ötven esztendeje konfirmáltak. Az ötvenedik évfordulónál is több esztendőre visszatekintő egykori konfirmandusoknál már nem tíz, hanem ötévenkénti felosztás szerint várjuk a jubilánsokat” – tudtuk meg Kovácsné Tóth Márta lelkésznőtől.

A húsvét utáni első vasárnapon ebben az évben negyvenen konfirmáltak Soltvadkerten. A 15 fiú és 25 leány a vizsga és az úrvacsorás istentisztelet után emléklapot és Bibliát is kapott. „Harmincöt éve vagyok Soltvadkerten. Első osztályos koruktól tanítom hittanra a gyerekeket, jól ismerem őket. Az ajándékba kapott Szentírás – benne a személyre szóló igével – sokat jelent mindannyiuknak” – hangsúlyozza Káposzta Lajos esperes.

Otthon a gyülekezetben

Hazánk legnagyobb evangélikus nagyközségében, Pilisen évente átlagosan körülbelül hatvan konfirmandus van. Ők kisebb csoportokban (ún. családokban) tanulnak, belsőséges, családias hangulatban. A felkészítés a hittudományi egyetemünk gyakorlati tanszéke által 1998-ban megjelentetett kiadvány, a Lutheránus Világszövetség konfirmációs kéziköny-vének magyar átdolgozása szerint zajlik.

A konfirmáció három részből áll. Pünkösd előtti pénteken van egy egyórás írásbeli, ahol a tényanyag kikérdezése történik. Ezt követi vasárnap délután a konfirmandusok szóbeli bemutatkozása. Minden „család” egy-egy tanult anyagrészből készül fel, ezt kötetlenebb formában, műsorszerűen mutatják be. Ez a megható és szép alkalom mindig „nagy sikert arat”, mind a résztvevők, mind pedig a templomban ülő rokonság körében. A konfirmáció végül pünkösdhétfőn ünnepi úrvacsorás istentisztelettel zárul” – tudtuk meg Pángyánszky Ágnes lelkésznőtől, aki a „kikonfirmálás” problámájával kapcsolatban azt is elmondta, véleménye szerint ez ellen úgy lehet védekezni, ha a konfirmandusokat a kis- és nagyifisek is szeretettel fogadják, ha a frissen konfirmáltaknak van hová menniük. „Több más gyülekezethez hasonlóan nálunk is gyakorlat a konfirmáció előtti kirándulás valamelyik májusi hétvégén. Ide a konfirmandusokon kívül a kis- és nagyifisek is eljönnek, így lehetőség nyílik a barátkozásra, ismerkedésre.”

*

A konfirmáció tehát meghatározó jelentőségű gyülekezeteink jövője szempontjából. A jól bevált hagyományok és az újabb törekvések mögött az a remény húzódik meg, hogy a fiatalok számára mindez nem pusztán egy szép családi ünnep, netán a szülői elvárások, a gyermeki kötelesség teljesítése, hanem jóval több annál. Ha a konfirmációs oktatás és vizsga után Krisztus igazi követői és aktív gyülekezeti tagok lesznek, nem fenyeget minket a „kikonfirmálás” réme...

Gazdag Zsuzsanna