A hét témája

Nem lenne teljes a kép, ha a konfirmációról pont azok nem szólalhatnának meg, akiket mindez a legközelebbről érint. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mit jelent a mai gyermekek számára ez az esemény, és milyen indítékok állnak a döntésük hátterében. Kérdésünket – Miért konfirmálsz? – az egyik gyülekezet konfirmáció előtti táborában tettük fel.

„… mert hiszek a tiszta és őszinte megtisztulásban, és azért, mert ez egy nagyon komoly dolog.”

„… mert muszáj! Nekem semmi kedvem nem volt hozzá, így is sok dolgom van, nemhogy még ide is járjak. Csak nyűg volt az egész... Suli mellett tanulni a kátét – igazából nem is nagyon érdekelt a dolog, de ez gyökeresen megváltozott a konfitáborban. Itt tudatosult bennem, hogy a bűnbocsánattal való élés súlyos dolog, és nagy komolyság kell hozzá! Nem tudnék úgy az oltár elé állni, hogy valami nyomja a lelkem!”

„… mert ezt fontosnak találom, és érdekel is. Még ha az elején kételkedtem is, most már nem.”

„… mert a szüleim azt mondták, hogy kell. De egyébként is akartam konfirmálni. És evangélikus vagyok, ez arra kötelez.”

„… mert szeretnék az evangélikus gyülekezet felnőtt tagja lenni. Kiskorom óta már nagyon vártam. Nem kényszerít semmi és senki arra, hogy konfirmáljak, én magam szeretnék.”

„… mert tudom, hogy a mama nagyon örülne neki, de nemcsak azért, hanem azért is, mert megtiszteltetésnek érzem, hogy úrvacsorát vehetek. Én már alig várom a konfit, igaz, ha ott leszek, akkor nagyon félni fogok.”

„… mert hívő ember vagyok! Sokan mesélték, hogy jó dolog. Meg hát a családom (nagymamám) miatt is. Ő is hívő, és így rám ragadt. És kapok ajándékot is, de nem azért konfirmálok.”

„… mert evangélikus vagyok, és a szüleim, a nagyszüleim meg a rokonok azt mondták, és a bátyám is konfirmált.”

„Én teljesen szabad akaratomból döntöttem, hogy lekonfirmálok, a szüleim nem erőltették, de azt mondták, ha részt veszek, akkor maximálisan támogatnak. Én nem érzem ezt kötelességnek. Amióta rátaláltam Istenre, azóta élvezettel veszek részt az Istennel kapcsolatos dolgokban.”