A hét témája

Nehéz a kérdés: hogyan tudjuk a konfirmáló gyerekekhez közelebb hozni a nagyhét eseményeit, azon belül is az úrvacsora lényegét? A csömöri gyülekezetben – egy gyermekbizottsági ülésen elhangzott ötlet továbbgondolt változataként – sajátos válasz született: egy különleges alkalom vált hagyománnyá.

A háromnapos konfirmációs tábor második estéjén a teremben körben ülve csak két gyertya ég. Péter és Jézus találkozására készülünk. Az áhítat elején Péter egy tál sárral körbejárva először a többiek, majd a saját kezét mártja bele a sárba. Így, sáros kézzel találkozik a terem közepén térdeplő „Jézussal”. A Mester nevén szólítja Pétert, aki ezután monológszerűen felidézi a Jézussal töltött idő, azon belül is elsősorban a nagyhét eseményeit:

„Emlékszel, milyen nagy tömeg gyűlt össze, amikor Jeruzsálembe mentünk? Mennyi ujjongó, pálmaágat lengető ember kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának!… Emlékszem, amikor azt kérted a Gecsemáné-kertben, hogy virrasszunk veled, de mi még erre is képtelenek voltunk… Mérgemben levágtam az egyik katona fülét, de te még őt is szeretettel meggyógyítottad… Emlékszem a reggelre, amikor nem volt ott a kő a sírnál. Bevallom, először nagyon megijedtem, és azt gondoltam, ellopták a holttestedet, de nagy békesség szállt rám az angyal láttán. Utána te magad is megjelentél. De most nézd, milyen mocskos a kezem! Amihez csak nyúlok, összekenem. Ráadásul fáj, ahogy húzza a bőröm! Nem lesz már többé »rendes« az életem!”

Jézus erre azt feleli: „Péter! Én megtisztítlak téged! Mosd meg a kezed, és megtisztulsz!” (Egy tál vizet ad Péternek, aki elkezdi mosni a kezeit, majd így szól:) „Nézd, Uram, hogy tűnik el a sár! Egyre fehérebb a kezem! Most már olyan, mint volt! Eltűnt a szenny rólam! Mondjuk meg a többieknek is! Vigyük el nekik, hogy ők is megszabaduljanak!” Ekkor Péter és Jézus körbejár a tál vízzel, hogy a többiek is lemoshassák kezüket. Ezt követően a két szereplő visszaül középre, és elmondják a gyerekeknek, hogy az úrvacsora is ilyen tisztító hatású. Valahányszor az oltár elé mennek majd a bűnbocsánat kegyelméért, jusson eszükbe ez az este – az, hogy mennyire rossz volt sáros kézzel ülni, és milyen megkönnyebbülést jelentett a tál víz. Az áhítat igeolvasással, közös imával és énekkel ér véget.

Az alkalom előtt célszerű egy kicsit felkészíteni a gyerekeket – persze úgy, hogy nem fedjük fel egészen az előttük álló eseményeket –, hogy bármi is történjék, ne lepődjenek meg, és vegyék komolyan mindazt, amit átélnek. Még egy praktikus tanács: ne felejtsük el előre levetetni velük az órákat és gyűrűket! Többéves tapasztalatunk már, hogy ez a másfél órás áhítat olyan prédikációval ér fel, amely sokáig elkíséri a konfirmáló, úrvacsorára készülő fiatalokat.

Boda Zsuzsa