Napról napra

A nép, amelyet magamnak formáltam, hirdesse dicséretemet. Ézs 43,21 (Mt 28,5–7; Lk 14,/15/16–24; Ef 2,17–22; Zsolt 105,16–45) Küldetés, felszólítás. Ézsaiás próféta szavain keresztül Isten arra hívja fel népe figyelmét, hogy küldetése van. Isten úgy vezet és úgy formál éveken, nemzedékeken keresztül, hogy népe felismerje: azzal, hogy őhozzá tartozik, hatalmas ajándékban részesült. Ebből a felismerésből fakadhat Isten dicsérete, ami egyben jel is mindazoknak, akik még nem ismerik az élő Istent. Éppen ezért fel is szólít az Isten, hogy ezt a küldetést népe bevégezze: hirdesse dicséretét. Ez a küldetés lett teljessé az Újszövetség korában azzal, hogy Jézus Krisztusban Isten mindent megadott nekünk, hogy Isten dicsőségére, vagyis dicséretére élhessünk.

Hirdetem nevedet testvéreimnek. Zsolt 22, 23 (Mt 28,8; Péld 9,1–10; Jak 1,1–11) Istenről vallani csak az tud, aki valóban átélte, milyen az Úr szeretete: milyen az Ő bűnbocsánatából élni, milyen napról napra megtapasztalni kegyelmét. Ez az, amit nem lehet titokban tartani, nem lehet nem elmondani. Ez az a tapasztalat, ami ki akar törni, és teret akar nyerni magának. Az evangélium, a Jézus Krisztusban adott örömhír visszatarthatatlan. Aki magában akarja tartani, hamar megbánja. Ezért „hirdetem nevedet testvéreimnek”…

Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! Zsolt 39,8 (Róm 15,4; 2Móz 2,11–15/16–22/23–25; Jak 1,12–18) Olyan ember vívódásait tükrözik ezek a szavak, aki ráeszmél saját helyzetére. Arra, hogy élete mennyire törékeny, mennyire mulandó. Dávid bizonyára mindent számításba vett, amit csak tudott. Azokat az eszközöket, amikkel javíthatna sorsán, s amelyek által helyzetét jobb színben láthatná. Számítgatásának eredménye az, hogy nincs semmi, amivel segíthetne magán. Egyetlen megoldás van, a teljes Istenre hagyatkozás, a teljes alázat Isten előtt. Mert nem más, mint a teljes alázat és bizalom, ami ezeket a szavakat mondatja a zsoltárossal: „Egyedül benned reménykedem!”

Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. Zsolt 121,8 (Júd 24–25; 1Sám 1,1–11; Jak 1,19–27) Isten a zsoltáros szavain keresztül oltalmát ígéri. Készíthetünk terveket minden egyes napra, hétre, hónapra; bízhatunk önmagunk tehetségében és rendíthetetlenségében, de hogy valójában mit hoz a ma, a holnap, azt biztosan senki nem tudhatja. Azonban ez a bizonytalanság nem kell, hogy félelmet és aggodalmakat szüljön, mert Isten elküldte hozzánk Jézus Krisztust, hogy oltalmunk és erősségünk legyen, hozzon bármit is a ma vagy a holnap…

Így szól az én Uram, az Úr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól. Ez 14, 6 (Gal 6,7; Mt 15,29–39; Jak 2,1–13) Ki tudja, hogy mi minden lehet az életünkben, amihez görcsösen ragaszkodunk, amibe belekapaszkodunk, és várjuk, hogy megtartson, hogy segítsen a fennmaradásban. Karrier, jól kiépített kapcsolataink, emberek megbecsülése vagy az alkohol, esetleg a drog? Isten magához hívja hűtlenné lett népét. Hív bennünket, hogy merjünk elengedni minden ilyen hamis segítséget, hogy merjünk benne bízni, ráhagyatkozni ma és életünk minden napján. Ő az, aki megtarthatja életünket!

Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Zsolt 31, 8 (Lk 18,41; Lk 23,39–43; Jak 2,14–26) Az Úr hűséges. Ez az, amit a zsoltáros a maga szorult helyzetében tapasztal. Isten ott van a nyomorúságban, akkor is, amikor szívünk szorongással, félelemmel van tele. Amikor mi magunk esetleg arra gondolunk, hogy elhagyott az Isten. Az Úr hűsége épp ezt jelenti, hogy Ő nem hagy el, érezteti jelenlétét ott és akkor, amikor mi talán már lemondtunk róla. Ez az a tapasztalat, ami ujjongó örömre késztet: az Úr mégis itt van, mert ő hűséges.

Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Jóel 2,13 (Lk 21,1–3; Jer 31,/7/8–14; Jak 3,1–12) Külsőleg elvégezni, mutatni az Istenhez tartozás jeleit, színlelni megtérést, szív nélkül, Lélek nélkül – csak egy kis elhatározás kérdése... Isten azonban átlát az ilyen próbálkozásokon. Nem ilyen megtérést vár, pontosabban: nekünk nem ilyen megtérésre van szükségünk. Belső változásra van szükség. Ki az, aki képes a maga elhatározásából erre? Úr Jézus, kérlek, Te vonj engem szereteteddel magadhoz!

Kocsik Mónika