Kultúrkörök

Kálvin János életművének, hatásának és teológiájának életrajzi áttekintését nyújtja Willem Van’t Spijker új, "Kálvin élete és teológiája" című könyve. A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója által megjelentetett színes és érdekes kiadvány élvezetes olvasmány teológusoknak és érdeklődő laikusoknak egyaránt.

A szerző elsőként a 16. századi franciaországi viszonyokat, majd Kálvint, családját és életének, illetve munkásságának alakulását mutatja be. A későbbi reformátor 1509-ben született Noyonban, és 1564-ben Genfben hunyt el. Édesapja papnak szánta, de mielőtt elkezdhette volna a tulajdonképpeni egyetemi képzést, a szülői akarat a jogtudomány felé fordította. Kálvin engedelmeskedett, 1533-ban jogi doktorátust szerzett. Rendkívül jó emlékezőtehetséggel bírt, sokat és szorgalmasan tanult. Jól ismerte a klasszikus irodalmat. A humanista műveltség hatására fordult a bibliai szövegek és az egyházatyák művei felé.

Saját megtéréséről – Lutherrel összehasonlítva – rendkívül szűkszavúan szól. „Így történt, hogy elszólítva a filozófiai tanulmányoktól, a jogtudomány felé fordultam, melyben mintegy az atyai akaratnak engedelmeskedve igyekeztem hűséggel helytállni. Isten mégis gondviselésének titokzatos zablájával végül más útra vezérelt. És azonnal, amikor a pápaság babonáiba már makacsabbul beleragadtam, mintsem hogy ily mély mocsárból egykönnyen kimenekedhettem volna, lelkemet, amely életkora miatt már felettébb megkeményedett, Isten egy hirtelen megtéréssel az engedelmességre kényszerítette.” (25–26. oldal)

1531-ben Párizsba látogatott. 1533-ban Nicolas Cop rektor evangéliumi beszéde miatt – amelyért Kálvin legalább részben felelős volt – feszült helyzet alakult ki. A sorozatos üldözések miatt 1535-ben Kálvin végül jobbnak látta elhagyni a várost, és ezzel kezdetét vette a vándorlások sora. A könyv követi életének stációit. Legterjedelmesebben a legfontosabb állomásról, Genfről és az ott végzett tevékenységéről olvashatunk.

A reformátor szeme előtt egy, az evangélium uralma alatt élő állam (civitas christiana) képe lebegett. A gyülekezetet – az istentiszteletet éppúgy, mint ennek alapján az egyház egész szervezetét – az úrvacsora köré építette fel. Komolyan vette és „megtartatta” a bibliai alapon nyugvó tiszta tanítást (doctrina) és az egyházfegyelmet (disciplina). Szigora – főként az, hogy meghatározták, ki vehet úrvacsorát, és ki nem – sokak nemtetszését váltotta ki. Végül – számtalan ellentét, nézeteltérés és vita után, 1552-ben – Kálvin tanítása Genf hivatalos teológiájává vált.

Willem Van’t Spijker könyvének köszönhetően közelebbről is megismerkedhettünk Kálvin egyházszervezői tevékenységével, valamint teológiai munkás- ságával. A reformáció második nemzedékéhez tartozóként megtehette, hogy Luther – és mások – gondolatait beépítse gondolatrendszerébe, és az egészet új egységgé formálja.

1536-ban jelent meg fő műve, „A keresztyén vallás rendszere” (Institutio christianae religionis), amit aztán többször is átdolgozott, bővített. Az Institutiót – melynek célja az volt, hogy olvasóit a Szentírás jobb megismeréséhez segítse – utoljára 1559-ben adta ki.

1537-ben választották lelkésszé. Igehirdetői és lelkigondozói tevékenysége mellett nem feledkezhetünk el szervezői és oktatói tevékenységéről, kiterjedt levelezéséről sem.

A szerző olvasmányos munkája bemutatja az elhivatottságáról és kiválasztottságáról meggyőződött Kálvin Jánost – az embert és reformátort. Művének gazdag irodalomjegyzékével a továbbolvasást és az esetleges további kutatást is nagyban elősegíti.

A könyv megvásárolható a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). Ára 1100 forint.

Gazdag Zsuzsanna