Evangélikusok

Szolgálatra indítva

Makoviczky Gyula

A hír tényszerűen ennyi: D. Dr. Harmati Béla püspök a pécsi evangélikus templomban 2003. június 20-án lelkésszé avatta Makoviczky Gyulát. A rövid hír mögött felvázolódik egy életpálya, a gyermekkor, a felnőtté válás, a pályakeresés, -választás izgalma és végül a lelkészi hivatás melletti elkötelezés.

Az egyházban élő család nyilván jó hátteret adott arra, hogy Makoviczky Gyula is folytassa a tradíciót. Lelkes tagja volt az ifjúsági csoportnak, és akkor sem szakadt meg a kapcsolata a gyülekezettel, amikor elkerült otthonról, hogy főiskolai-egyetemi tanulmányait végezze. A Bárka-táborok életre szóló élményei is hozzájárultak ahhoz a nagy döntéshez, hogy az egyébként talán vonzó közgazdászi pálya helyett inkább a teológiai tanulmányokat és a lelkészi hivatást választotta.

A „vocatio interna”, az Istentől való belső elhívás alapoz meg mindent. Isten titka és csodája, hogy megérint egy lelket, melyet a megbizonyosodás, a megérlelt döntés követ. A másik hívás, a „vocatio externa” az egyház hívó szava a konkrét szolgálatra. Ezért van ordináció, lelkészavatás az ősi rend szerint.

Az igét a lelkészjelölt által választott bibliai vers alapján hirdette a püspök. „Ne jöjj közelebb! Oldd le a sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!” (2Móz 3,5) Szent föld, szent hely az, ahol Isten megmutatkozik az ember életében.

Szent hely volt a pécsi indulás, a „bárkás” élmények, a teológiai tanulmányok, a hatodéves szolgálati hely Szegeden – ahonnan busznyian jöttek együtt ünnepelni –, szent lesz a hely, ami a következő szolgálatokat jelenti. A szent Isten készít fel a szolgálatra, és mindig ad annyi sikert és örömöt, ami megtart, és mindig ad annyi kudarcot, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy bizony szolgák vagyunk…

Az istentisztelet záró szakaszában a már felavatott lelkész is részt vett az úrvacsorai liturgiában. Elindult egy lelkészi pálya – legyen rajta Isten áldása!

Varsányi Ferenc

Regionális hozzárendelés: Pécsi Evangélikus Egyházközség