Evangélikusok

Haás Zsuzsanna

Haás Zsuzsanna a közelmúltban volt 90 éves. Az idős evangélikus diakonissza élete kamaszkora óta a győri anyaházhoz kötődik, és még évekkel ezelőtt is örömmel végezte szeretetszolgálatot. Emlékei szerint tíz-tizenkét éves lehetett, mikor egyik idősebb unokatestvérével – aki diakonisszaként szolgált Szlovákiában – egy séta alkalmával a hivatás öröméről beszélgettek. Haás Zsuzsannában a sajátos bizonyságtétel hatására fogalmazódott meg az elhatározás: amint lehetősége adódik rá, ő is belép a nővérek közé.

Édesanyja halála után – unokatestvére révén – 17 évesen került a győri anyaházba, és azóta is a patinás épületben él. Először segítő kézilány volt a nővérek mellett, majd a szükséges jelöltidő után, 1936-ban ölthette magára a diakonisszaruhát.

– Harminchárom évig szolgáltam. Az egész ház ellátását mi végeztük: a mosást, a vasalást, mi főztünk az árva gyermekekre, az internátus lakóira és a vendégekre is. Örömmel végeztük munkánkat – mesélte találkozásunkkor derűs mosollyal Zsuzsa néni. – A szétszóratáskor, 1948-ban elvitték a gyerekeket, csak az öregek maradtak, őket nem féltették az egyházi hatásoktól. Megjegyzem, éppen abban az évben volt hét diakonisszajelöltünk, már le is vizsgáztak, de a beöltözés elmaradt. Nem sokkal később Turóczy püspök úr, az igazgatónk közölte velünk az állami döntést: nekünk is abba kell hagyni az egyenruha hordását. Néhány nővértársammal itt maradtunk az öregek között, hiszen őket nem hagyhattuk magukra. Így akkor sem szakadt meg a 17 éves koromban kezdődött folyamatosság.

Haás Zsuzsanna 1968-ban ment nyugdíjba, de ettől függetlenül rendszeresen segített a szeretetházban, látogatta, kísérte a kórházban a betegeket, ha szükség volt rá, hetente kétszer vállalt virrasztást a magatehetetlen lakók mellett. Még néhány évvel ezelőtt is számíthattak segítségére lakótársai. Ahogy mondja: mostanában többször kell pihennie, de hát a 90 év, az 90 év.

– Csodálatosnak tartom, hogy a jó Isten egyszerű embereket is felhasznál a szeretetszolgálatra. Hálás vagyok azért az erőért, amit a munkám elvégzéséhez adott, és azokért az örömökért, amelyeket szolgálatomért cserébe kaptam. Ha még egyszer kezdhetném, akkor is ezt a hivatást választanám.

Gülch Csaba